Page 390 [390]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
Másfél évtizeddel Az értelmiség útja után Szelényi már bevallja, hogy , túlálta¬
lanositottuk tapasztalatainkat” és ,,a bürokrácia konokabbnak, a hatalom meg¬
osztására és a kompromisszumra kevésbé hajlandónak bizonyult, mint jösoltuk”.
(1990/1986—1987:66—67) Párhuzamosan, valószínűleg egymást gerjesztő folya¬
matokban a magyar értelmiség is radikalizálódott, egyre inkább kiábrándult,
nem hogy a hatalommegosztás, de a szocializmus megreformálhatóságának
lehetőségéből is.
1975-ben elképzelhetetlennek tartottam a kapitalizmus restaurációját, s biztos voltam
benne, hogy ilyesmit egyetlen reformer sem akar. Ma már nem vagyok ebben ennyire
biztos. Amikor magyar barátaimat és kollégáimat faggatom, alapjában véve három¬
fajta választ kapok tőlük, s ezek egyike sem megnyugtató annak, aki nem szeretne
tőkés restaurációt látni.
s Azilyen kérdésekre a legradikálisabb fiatal közgazdászok némelyike elmosolyodik,
és azt mondja: , Igen, az egyetlen megoldás a kapitalizmus. A szocialista gazdaság
sohasem működött, és nem is fog." Nem emlékszem, hogy 1975 előtt hallottam
volna ilyen véleményt, az elmúlt három évben azonban többször is alkalmam volt
hallani.
s Az idősebb és kevésbé radikális közgazdászok fejüket rázzák, és ezt mondják: , Mi¬
csoda ideologikus kérdés! Mi a különbség? Számít is az?"
s A legidősebb, magukat még mindig szocialistának nevező közgazdászokat éppúgy
zavarba ejti a kérdés, mint engem, s azt mondják, nem lehet előre tudni. , Ki tudja?
Lehet, hogy restaurálják a kapitalizmust, lehet, hogy nem, de nincs túl sok választá¬
sunk. Előre kell haladnunk a piaci reformokkal, amelyek a gazdaság szívében meg¬
szüntetik a redisztribúciót és a bürokratikus koordinációt. Mással is próbálkoztunk,
de semmi sem sikerült." (Szelényi 1990/1986-1987:75—76)"9?
(Igaz, Szelényi már itt , megágyaz" a későbbi „önkritika önkritikäjänak” [1992/
1988:15-16] is: , Szegő Andreának valószínűleg igaza van: nincs akkora különb¬
ség a kapitalista restauráció és az új osztály között; ezek az új osztálybeli embe¬
rek egyik napról a másikra tőkésekké tudnának válni." i. m. 75)
Az 1990 után fejlemények ismerete, véleményem szerint igenis fontos lehet a
késő Kádár-kor jelenségeinek értelmezésekor (és nem csak normatív megítélésekor),
de egyelőre tegyük félre ezt a nézőpontot. A második gazdaság"" zavarbaejtő
103 Tartalmi elemeken nem változtattam, csak pontokba tördeltem az idézetet.
404 Az e sorok szerzőjére jelentős hatást gyakorló Kornai János fogalomhasználata kivételesen nem
meggyőző: , A szakirodalom egy része a xpmásodik gazdaság elnevezést használja arra, amit ez a
könyv »informälis gazdasägnak« nevez. A szerzö azokhoz csatlakozik, akik a következő
megkülönböztetést alkalmazzák: az első gazdaság mindaz, amit a klasszikus rendszer hivatalos
389 +