Oldal 381 [381]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G Jó példázat, szinte vizuálisan is megjelenik előttünk, egy 1945 előtt jelentősnek számító intézmény, a férfiak ún. ,tanyázásának" szétverése. Hofer, a Mértékek rendszerváltás után írt előszavában megjegyzi: A férfiak esti , tanyázása" az istállókban például azért szűnt meg, mert az utcán járőröző rendőrök beszóltak oda, ahol fény volt az istállóablakban, és mint , engedély nélküli összejövetelt" szétzavarták a jelenlévőket... (kiemelések tőlem — D. Cs.] A családok, az egyes gazdaságok mikroszintjén érzékelni lehetett azokat a folyamatokat, amelyek ránehezedtek az egész magyar társadalomra és saját környezetükben a kutatókra is." (Fél-Hofer 1997/1972:XXII Az Átányon lakók és a szomszéd falu lakói is tudják, hogy a község jobban megőrizte a paraszti élet régi rendjét, mint a táj többi faluja. Az átányi tejcsarnok kezelője — átányi születésű, de városon járt, olvasott parasztember — mondta a kutatóknak: , Kínáról olvastam, hogy kőfallal zárta magát körül, hogy megtartsa magát a saját szokásában. Ehhez hasonlítom én Átányt, csak azon gondolkodom, mi az a fal, ami megtartotta a régi valóságában. (Fél-Hofer 2010/1969:385) Ironikus, mivel a tejszövetkezet egy tipikus modern intézmény volt, 1913—-14-ben alakult, a jegyző kezdeményezésére, választott vezetősége volt, az Országos Tejgazdasági Felügyelőség alá tartoztak. (Fél-Hofer 2010/1969:331) , A fal" tulajdonképpen nem volt más, mint a falhúzás törekvése a , korrekt parasztok" részéről; a néprajzkutatók pedig maximálisan partnerek voltak e törekvésben. A kutatók mint magyar etnográfusok viszonylag könnyen és gyorsan be tudtak illeszkedni a vizsgált közösségbe. Az átányiak újságot, könyvet forgató emberek, legalábbis egy része a községnek tudja, hogy mi a múzeum (a szerzők ugyanis a budapesti Néprajzi Múzeum munkatársai), mi a történelem, és a megbecsülés jelének veszi az érdeklődést saját falujának múltja és réginek mondott szokásai iránt. Több családnakis van továbbá városba került vagy városon lakó rokona, barátja, tanult ember ismerőse. Félig-meddig hozzájuk hasonló lett a viszonyuk a gyűjtőkhöz is. A kutatóknak kezdettől fogva kettős helyzete volt a faluban. Egyfelől mint az egész községnek, községi, egyházi elöljáróságnak megbecsült és félig-meddig hivatalos vendégei szerepeltek. Másfelől a két gyűjtő két átányi család vendége volt, és mintegy e családok vendégeként beilleszkedett e családok rokoni, baráti, szomszédi stb. kapcsolataiba. (Ha például a gyűjtők elmentek az istentiszteletre, Fél Editet a pap felesége mellett, Hofer Tamást a presbiterek közt megillette a megbecsült hivatalos vendég helye. De mehettek az őket vendéglátó család egy-egy tagjával is, ez esetben Fél Edit + 380 "
