Page 379 [379]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
A népesség korábban említett stabilitása részben a , fölös" népesség kibocsá¬
tásának eredménye — de mivel a születésszám — gyakorlatilag az országos mu¬
tatókkal párhuzamosan -— folyamatosan, a Fél-Hofer-kutatást megelőző 60-70
évben mintegy felére csökkent (grafikon formában: Dupcsik 2015c:116, 3. ábra),
nehéz elhinni, hogy az átányiak egyáltalán nem tudtak a fogamzásgátlásnak akár
csak a lehetőségéről sem. Pontosabban: a kutatók mégis elhiszik ezt nekik, érez¬
hetően nem tudják kritikai szemmel felülvizsgálni adatközlőik állítását. (Fél-Hofer
2010/1969:137)
A deklaratív kijelentéseken kívül tulajdonképpen egyetlen érvet vagy akárcsak
példát sem kapunk, hogy létezett-e egyáltalán Átányon bármilyen, középkorba
/ kora újkorba visszanyúló folyamatosság, és ha esetleg igen, akkor ennek volt-e
bármilyen jelentősége a kutatók által vizsgált , tradicionális" kor szempontjából.
Ami gyakorlatilag a dualizmus és a két világháború közötti korszak, tehát egy
(korai) modern periódus — a Rakosi-kor paraszti adatközlőinek szemével.
Ismét a terjedelmi okokra hivatkozva kérem az Olvasó bizalmát: amikor
konkrét jelenségről, szokásról, intézményről stb. vagy azok valamely változásá¬
ról van szó, az adatközlők szinte mindig dualizmus kori eredetet adnak meg, sőt,
néha még későbbit. Csak egyetlen példa: a szerzők tradicionális bevonulási
szokásokról (Fél-Hofer 2010/1969:208—210) írnak, miközben másutt ők is meg¬
említik, hogy , [alz általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban ve¬
zették be". Még érdekesebb az idézet folytatása: , Az emlékezetben fennmaradt
még, hogy valamikor (1848 előtt) a katonaságot az urak [kiemelések az eredeti¬
ben - D. Cs.] állították ki." (i. m. 372) A nemesi felkelés intézményét valóban az
urak, tehát a nemesség állította ki, de fennállásának utolsó csaknem egy évszá¬
zadában egyedül az 1809-es győri csatában vetették be, el is esett 791 nemesi
felkelő. Miközben az állam által kiállított hadsereg, a huszonkét éven át egymást
követő francia háborúkban összesen, a legóvatosabb becslések szerint is száz¬
húsz-százötven ezer Magyarországról kikerült, ?? többségében jobbágyból lett
katonát veszített. De ez egészen más típusú katonaság volt, nem terjedt ki min¬
denkire, viszont kezdetben halálig vagy lerokkanásig tartott, majd legalább tíz
évig, és így tovább.
Miközben például a szerzők részletesen beszámolnak adatközlőik , önellátás"¬
ideológiájáról, ugyanolyan részletesen leírják a kiterjedt gazdasági kapcsolatokat,
a kommercializálódást, a bankhitelek már 20. század eleji elterjedtségét, a
szerint a növendékek közt általánosságban sok parasztszármazású volt, arányuk a 19. század
derekán 15-2596 közt mozgott. Az 1870-es évektől azonban a parasztgyerekek szinte teljesen
eltűnnek Sárospatakról." (Fél-Hofer 2010/1998:365)
3922 Csorba-Velkey 1998:35. A szerzők zárójelben megjegyzik, hogy más, szerintük megalapozatlan
becslések szerint háromszázötvenezer magyarországi veszteség volt.
* 378 +