Oldal 361 [361]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G jelenik a sport, már indulok a fürdőszobába. Moziba kétévente egyszer jutunk el, színházba négyévenként. — — És mit szól ehhez a felesége? — Otthon nekem soha sincs vitám, minden erőm a vasúté [kiemelés tőlem — D. Cs.]. (Moldova 1984/1977:19) T. J. mozdonyvezető Moldova egy másik hőse, az író elkíséri az utolsó szolgálatára, majd kétszer is meglátogatja hatvani lakásán, vonattal megy le, a hatvani pályaudvarról rokoni segítséggel, autóval jut el T-ék házába. A harminc oldalon keresztül (Moldova 1984/1977:93-123) tartö T.-blokk ezzel az idézettel ér véget: „Hallom, mäs szakmäkban mäskepp szokäs, kilepnek a gyärkapun, es mindent elfelejtenek, de &n nem tudom felfogni, hogy letezhet, hogy az emberek otthon is nem a munkájukban élnek tovább." (i. m. 123) T. J. emberi kapcsolatairól mindent elmond az alábbi idézet (és a nő-képéről is elég sokat): Testi-lelki jó barátom sohasem volt, az élettapasztalat azt mutatja, hogy vissza szokott ütni. Ismertünk barátokat, akik olyan jóban voltak, hogy szinte egymás asszonyát használták [kiemelés tőlem — D. Cs.], a végén mégis összeverekedtek a kocsmában. (Moldova 1984/1977:123) A , saját-csoport" meghatározásában nem véletlenül fogalmaztam ilyen nehézkesen: tipikusan ,nem-értelmiségi (attitűdöket felmutató)" férfiakról van szó, mert bár egy részüknek nyilván volt diplomája, mégis egyfajta stilizált ,melósimidzset" jelenítettek meg, és bizonyos megvetéssel beszéltek az értelmiségről általában, vagy az értelmiségi szakmákat betöltőkről. A diplomás Moldova műveiben megjelenített?" attitűdjeit talán jól mutatja ez a kis jelenet: fél 8 körül ért oda egy kapitánysághoz, ahová egy — késésben lévő — nyomozó őrnaggyal beszélt meg találkozót erre az időpontra. A kapus közölte, hogy az őrnagy még nem érkezett meg, közben bizalmatlan pillantásokkal méregetett, nemcsak az előtérből küldött ki, hanem utasított, hogy ha várakozni akarok, menjek át az utca túlsó oldalára. Szó nélkül elvonultam, soha nem szerettem azokat a riportereket és egyéb , művészeket", akik portásokkal állnak le kötekedni, alapelv, hogy aki ötezer forintnál kevesebbet keres, "" van, azt már beszámították a fizetésébe is. (Moldova 1988:24—25) annak hivatalból igaza 377 Fogalmam sincs, milyen Moldova egyénisége , a valóságban," a mindennapi életben, és még csak kísérletet sem tettem rá, hogy ezt kiderítsem. 378 1986-ban az egy keresőre (munkás és alkalmazott) jutó bruttó átlagkereset 6435 forint volt. (KSH 1996:195) + 360 +
