Oldal 361 [361]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
jelenik a sport, már indulok a fürdőszobába. Moziba kétévente egyszer jutunk el,
színházba négyévenként. —
— És mit szól ehhez a felesége?
— Otthon nekem soha sincs vitám, minden erőm a vasúté [kiemelés tőlem — D. Cs.].
(Moldova 1984/1977:19)
T. J. mozdonyvezető Moldova egy másik hőse, az író elkíséri az utolsó szolgála¬
tára, majd kétszer is meglátogatja hatvani lakásán, vonattal megy le, a hatvani
pályaudvarról rokoni segítséggel, autóval jut el T-ék házába. A harminc oldalon
keresztül (Moldova 1984/1977:93-123) tartö T.-blokk ezzel az idézettel ér véget:
„Hallom, mäs szakmäkban mäskepp szokäs, kilepnek a gyärkapun, es mindent
elfelejtenek, de &n nem tudom felfogni, hogy letezhet, hogy az emberek otthon
is nem a munkájukban élnek tovább." (i. m. 123)
T. J. emberi kapcsolatairól mindent elmond az alábbi idézet (és a nő-képéről
is elég sokat):
Testi-lelki jó barátom sohasem volt, az élettapasztalat azt mutatja, hogy vissza szokott
ütni. Ismertünk barátokat, akik olyan jóban voltak, hogy szinte egymás asszonyát
használták [kiemelés tőlem — D. Cs.], a végén mégis összeverekedtek a kocsmában.
(Moldova 1984/1977:123)
A , saját-csoport" meghatározásában nem véletlenül fogalmaztam ilyen nehéz¬
kesen: tipikusan ,nem-értelmiségi (attitűdöket felmutató)" férfiakról van szó,
mert bár egy részüknek nyilván volt diplomája, mégis egyfajta stilizált ,melós¬
imidzset" jelenítettek meg, és bizonyos megvetéssel beszéltek az értelmiségről
általában, vagy az értelmiségi szakmákat betöltőkről.
A diplomás Moldova műveiben megjelenített?" attitűdjeit talán jól mutatja ez
a kis jelenet: fél 8 körül ért oda egy kapitánysághoz, ahová egy — késésben lévő
— nyomozó őrnaggyal beszélt meg találkozót erre az időpontra.
A kapus közölte, hogy az őrnagy még nem érkezett meg, közben bizalmatlan pil¬
lantásokkal méregetett, nemcsak az előtérből küldött ki, hanem utasított, hogy ha
várakozni akarok, menjek át az utca túlsó oldalára. Szó nélkül elvonultam, soha nem
szerettem azokat a riportereket és egyéb , művészeket", akik portásokkal állnak le kö¬
tekedni, alapelv, hogy aki ötezer forintnál kevesebbet keres, ""
van, azt már beszámították a fizetésébe is. (Moldova 1988:24—25)
annak hivatalból igaza
377 Fogalmam sincs, milyen Moldova egyénisége , a valóságban," a mindennapi életben, és még csak
kísérletet sem tettem rá, hogy ezt kiderítsem.
378 1986-ban az egy keresőre (munkás és alkalmazott) jutó bruttó átlagkereset 6435 forint volt.
(KSH 1996:195)
+ 360 +