Page 359 [359]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
A rendpártiság elemét érdemes kicsit kifejteni, mert jól kapcsolódik a fejezet
több gondolatmenetéhez (— 6.1.3 és féleg 6.4). Miközben a hivatalos ideoló¬
gia és a nyilvános közbeszéd is gyakorlatilag mindenben szembenállította magát
a Horthy- és a Rákosi-korszakkal, az előbbit teljes egészében, az utóbbit részle¬
gesen negatívan megítélve, a hétköznapi beszélgetésekben gyakori volt a pozitív
referencia erre a két korra (s ha ott gyakori volt, akkor természetesen Moldová¬
nál is újra meg újra találkozhatunk vele). , 1950-ben, ha valaki elvitt egy táska
szenet, jelenteni kellett, két-három hónap börtön járt érte; ha a felvigyázó vagy
más tudott róla, de nem szólt, akkor őt is elvitték" — meséli a mozdonyvezető.
A rendszer embertelenségének bizonyítékaként? Dehogy, egy megúszott lopási
kísérletről szóló történet után így általánosít: , Nem akarom dicsérni a régi mód¬
szereket, de annyit el kell ismernünk, hogy jobban fogták az embereket, mint a
későbbi lägyszivü bänäsmöd. (Moldova 1984/1977:129-130)
Egy ügyved (!) dicseri igy a Horthy-korszak igazsägszolgältatäsi technikäit:
Mint öregebb ügyvéd, még közvetlen kapcsolatokat szerezhettem a Horthy-rendőrség¬
ről és csendőrségről: Európában kevés erősebb rendfenntartó szervezet működött. Jól
dotálták az embereiket, tehát a legjobb anyagból válogathattak, amellett aránytalanul
kevesebb ügy terhelte őket. Akármilyen csúnyán hangzik, azt is ki kell mondanunk,
hogy a proli akkor tisztességesebb volt, mint ma, amellett a tyúkpereket a csendőr
elintézte egypár pofonnal, vagy a cigány nyakába kötötte a lopott baromfit, és körbe¬
vitte a faluban — nem kellett egy mázsa papír kitöltésével lekötni fontosabb feladatok
megoldásához szükséges erejét és idejét. (Moldova 1988:406)
A bűnözés elleni harcról egy rendőrtiszt fogalmaz így, egyébként a prostitúció
kapcsán: , Maradna a kitiltás Budapest területéről..." Elméleti lehetőség? Gon¬
dolatkísérlet, amelyet úgy fejez be: civilizált országban természetesen nem
használhatjuk ezt a módszert? Nem egészen: ,,...egy-egy embert ki tudunk tilta¬
ni, de százakat vagy ezreket már nem áll módunkban [kiemelés tőlem — D. Cs.I."
(Moldova 1988:16) S ez esetleg még felfogható egy Rákosi-kort visszasíró ke¬
ményvonalas , bolsi" megnyilvánulásának, de ugyanaz a személy, korántsem
mellesleg, egy budapesti kerület rendőrkapitánya, 1986-ban nyíltan idealizálja a
Horthy-korszak viszonyait is:
...ma egy éjszakára három-négy rendőrt tudok kiküldeni az utcára... A háború előtt
ugyanezen a területen harminc-harminckét rendőr állt kint, lényegesen jobb, váloga¬
tott emberanyag -— összehasonlíthatatlanul nagyobb tekintéllyel. Akkor nem mertek
volna összeverekedni a rendőr szeme láttára, mert eltörte rajtuk a kardlapot. [...]