Oldal 346 [346]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) ugyanis néhány földosztó parasztot szemük láttára akasztottak föl." (Csoóri 1965:154) Érdekes, én nem tudok , földosztó parasztokról" a Tanácsköztársaság idején — egyedül gróf Károlyi Mihály osztotta fel a saját nagybirtokát, és fogadtatott el egy földreform-törvényt, de 1919 elején, a kommunista hatalomátvétel előtt — amit aztán a Tanácsköztársaság azonnal, a megvalósítására tett bármiféle kísérlet nélkül hatálytalanított. Ennél még a Moldova György által meginterjúvolt vasutasok is őszintébbek a kollektivizálással kapcsolatban, bár, ironikus módon, éppen a hazugság dicséretével, amit érdekes módon kapcsolnak össze a család, a gender és a szexualitás kérdéseivel: — A mai szülők is hibásak, hogy ilyenek a fiatalok, mert a gyilkos sem akkor gyilkos, amikor kést fog, hanem mikor oda nevelik. — Amilyen nevelés mostanában a családokban folyik! Ismerek valakit, aki együtt fürdik a feleségével és a gyerekével; mutat neki mindent, ilyen lesz neked is, ha megnősz majd. Persze hogy az óvodában már nézegeti a lányokat, meg az óvónénit is. — Legalább egy lapulevél mindig kell, mert a családot csak úgy lehet fenntartani, mint a társadalmat: álcázással. Teszem azt, ha 1945-ben megmondtuk volna a parasztoknak, hogy a föld végül mégsem lesz a tiétek [kiemelések télem — D. Cs.], nekiestek volna kapával, hogy megnyissák? Hagyták volna a francba! (Moldova 1984/1977:87) Még egy utolsó, felejthetetlen idézet a Kubai naplóból: Batistáék [a Castróék által megbuktatott előző diktátor — D. Cs.] szózataitól nagyon sok paraszt megzavarodott, és szembeszállt a forradalommal. Castroék a győzelem után... különleges ,átnevelési" módot találtak ki számukra. Látszatra ez semmiben sem különbözött a mi ötvenes évekbeli kitelepítéseinktől, amikor a rendszer vélt vagy valós ellenfeleit elvitték a Hortobágyra, hogy ne terjeszthessék szabadon a politika kórokozó bacilusait. A kubai kitelepítésben mi volt mégis a rokonszenvesen új vonás? Az, hogy az átnevelésre ítélt parasztokat családostól vitték el [kiemelések tőlem — D. Cs.] egy-egy állami gazdaságba, és ha munkájukkal és magatartásukkal elfeledtették a múltjukat, nemcsak bűneiket bocsátották meg, letörölve életük táblájáról a fölrótt jeleket, hanem ugyanazokat a jogokat adták meg nekik, mint bárkinek. (Csoóri 1965:155) Csoóri tévedett: a Rákosi-rendszerben is létezett az a , rokonszenves vonás", hogy egész családokat telepítettek ki (ő következő alfejezet).
