Page 345 [345]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G — Csak nem akarsz politikai előítéletből meghátrálni? — néz rám megütközve laptudósító barátom. — Azért semmi esetre. — Nős vagy? — Igen. — Félsz? — Nincs pénzem [kiemelések tőlem — D. Cs.]... — Ez izgat? Ma este Tito elnök vendége leszel; én fizetek — mondja Jován... [nevetve] (Csoóri 1965:118) Később, amikor elindulnak a taxival, a szerző , készen az elkárhozásra" (Csoóri 1965:119) ül a két nő közé. Amikor végül kettesben marad a neki jutó szexmunkással, azon mereng, hogy — nyelvismerete híján — ,mi más marad meg végső kapocsnak köztük, ha nem a szeretkezés reménye: az egyetlen közös anyanyelv" (Csoóri 1965:125). De úgy tűnik, hogy a nős író végül nem szexelt a kubai prostituálttal. (Csoóri 1965:128—129) A később a politikai jobboldal ikonjává váló Csoóri kifejezetten elismerően tekint a kubai forradalom vívmányaira. A tegnapi cukornádültetvényeken dolgozó proletárokat, akikből rég kihalt már a parasztok kistulajdonosi ösztöne, a szövetkezet megalakulásával tulajdonossá tették [kiemelés tőlem — D. Cs.]. [...] Azt is mondhatnám, hogy a szervezett cukornádtermelők és cukormunkások a forradalom előrehaladtával egy időben hátrafelé léptek [kiemelés tőlem -— D. Cs.]. [...] A cukornád szövetkezeteket a földreform második esztendejében átalakították állami gazdaságokká. [...] Újságcikkek és szakemberek vallomása szerint az átalakulást nem a kormány erőszakolta — a kormány csak javasolta. (Csoóri 1965:151) Alig hihető, de Csoóri számára (legalábbis az 1960-as években) s egy kommunista államban a termelőszövetkezet = , magantulajdon” = ,,viszszalépés az időben" azaz , kevésbé haladó", mint az állami tulajdon; illetve, s egy kommunista rezsim , nem erőszakolja", hanem , csak javasolja" a földek elvételét. Ráadásul, éppen a magyar példa felidézésével Csoóri gyakorlatilag egyenlőségjelet von az 1945-ös magyar földosztás és az azt annulláló későbbi , kollektivizálás" közé: , Hányan, de hányan megijedtek a földtől, amire vágyakoztak! ...Vagy saját emlékeik rémisztették meg őket? A Tanácsköztársaság bukása után ° 344 +
