5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
Ragyogó elme volt, a vitában az érvek és ellenérvek mestere. Gőgjével — a szellemi
konkurencia mindenestül a személyes problémája volt — teljesen megfért egyfajta, a
szemléletében megbúvó ártatlanság. Mintha maga sem látta volna, mennyire kemény
és könyörtelen tudott lenni a konkurenciaharcban. Tudta, hogy jobb a másiknál, s
rászolgált a díjra, amelyért a küzdelem folyt. Ezt magától értetődőnek tekintette.
Semmi rosszat nem akart, amikor másokat elsöpört az útjából [kiemelés tőlem - D.
Cs.]. Biztos volt benne, hogy kiérdemelte a jutalmat.
S többnyire valóban jobb is volt másoknál. Gőgje egyebek között ezért nem volt
kellemetlen. Járt neki a siker. Hogy aztán Angliában, második emigrációja idején — az
elsőt Németország jelentette — kénytelen volt ismét harcba indulni az egyetemi kated¬
ráért, azt igazán nem lehetett a terhére róni. Kevés embernek sikerült másodszorra
is rendes egyetemi tanári kinevezést szereznie emigránsként, egy idegen országban,
idegen nyelven, amelyet nem is birtokolt biztonságosan. Mannheimnek viszont kétszer
is sikerült... Talán többre is képes lett volna, ha kevésbé fontos számára a karrier. De
hát ez olyan döntés volt, amellyel nem lehet vitába szállni. (Elias 2003/1996:96)
Mannheim Károly legismertebb fogalma a tudásszociológia, amely arról szól,
A tudásszociológia érdekes karriert futott be:
s míg Mannheim vagy a megközelítést továbbgondoló fiatalabb amerikai kor¬
társ, Robert K. Merton (2002a, 2002b) úgy vélte: a tudásszociológia tudomá¬
nyuk egy tematikus szeglete lesz, amelyet erre specializálódott kollégák mű¬
velnek majd, mint például az oktatásszociológiát vagy a vallásszociológiát,
s valójában az történt, hogy a tudásszociológiai gondolat, nevezetesen, az
az idea, hogy az egyének és csoportok gondolkodását erősen befolyásolja/
, meghatározza" az egyének és csoportok társadalmi léte, pozíciója, egymás¬
hoz való viszonyrendszere, érdekei stb. mintegy felszívódott a szociológiai
gondolkodás egészébe.