Seite 283 [283]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
szági korszakának hozadéka néhány filozófiai tanulmány (pl. Mannheim
1918, 1980/1917), amelyek későbbi tudásszociológiájának előzményeként
érdekesek igazán.
s Mannheim legjelentősebb művei egyértelműen a németországi korszakban
(1920-1933) születtek — jellegzetes, hogy Klasszikus szociológia 1890—1945
című művében Némedi Dénes is A szociológia a weimari korszakban fejezet
részeként foglalja össze pályáját és gondolatait (2005:306—326).
s Mannheim a nácik hatalomra jutása (1933) után nem csak földrajzi értelem¬
ben távozott az angolszász világba: nem pusztán kései műveit jelentette meg
először angolul, de legfontosabb műve, az Ideológia és utópia (1996/1928) is
angolul hatott a nemzetközi szakmai közvéleményre (ráadásul a fordítás ebben
az esetben bizonyos mértékű tartalommódosulással is járt, Bognár 1996).
A weimari , Németországban több szociológia-professzor működött, mint a
kontinens többi országában együttvéve" (Némedi 2005:278), de e kiterjedt üzem
színvonala jócskán elmaradt a század elejétől, amikor még Max Weber és kor¬
társai dominálták a terepet. Vegyünk elő ismét, azúttal bővebben egy korábban
idézett (1.3) szociológiatörténeti szöveget:
[Ebben a korszakban al német professzor Sombart szavával szólva [ha elismert, akkor]
, várúr", vagy, ha elismertsége, tekintélye kérdéses, [akkor] „rablölovag”. Önállóságuk¬
ra kényes, javaikat féltékenyen őrző tudósok voltak. Az utókor ítélete meglehetősen
kemény lett: alig van valaki, akit ma komolyan vennének. Mannheim kivétel, és éppen
az ő professzori működése volt a legrövidebb Ikiemelés tőlem - D. Cs.]
— jellemezte a helyzetet Némedi Dénes. (2005:281)
Jómagam nagyon szeretem?" - az általam ugyancsak nagyra tartott — Norbert
Elias (2003/1996?) jellemzését, aki harmincas évei elején járó fiatalemberként
ismerte meg Mannheimet:
280 Bár Elias lent idézett Mannheim-portréjának egyik vonása, a tudatos karrierépítésre törekvés,
idegen tőlem, annál jobban elbűvöl a portré két másik eleme. Nevezetesen: a , könyörtelen
konkurenciaharc", de kizárólag fair érvek és szakmai viták által, illetve — így fordítom a , gyermeki
ártatlanság" metaforáját — a meggyőződés, hogy a szakmai nézeteltérés nem azonos a személyes
támadással. Sajnos, már Elias írása (2003/1996) is éppen arról szól, hogy Alfred Weber személyes
támadásként fogta fel Mannheim érvelését. Némedi megfogalmazásában: , Mannheim, mint
fiatal magántanár oly mértékben magára vonta a figyelmet a kongresszuson a jelen lévő
professzorok rovására, ami túlment a Weber szerint illendő mértéken." (2005:313)
És nem 1940, mint az a kötetben olvasható (Gellériné — Karádi — Cs. Kiss 2003:311), hiszen az
írásból világos, hogy annak szereplői már rég nem éltek, illetve, mivel 1940-ben, a hitleri
Németországban nyilván nem adhattak ki kötetet az akkor emigrációban élő Eliastól.
D
®
+ 282 +