Oldal 280 [280]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
miatt kapta volna meg a tanszéket. A pályázati folyamat elhúzódott, és korántsem
volt névlegesnek tekinthető. (Szabari 2012:107-109) A pályázatokat elbíráló
egyetemi bizottság hat tagja átfedést mutatott a korábban Dékány kinevezéséről
döntő grémiummal, sőt, jórészt a pályázati kiírás szövege is megegyezett, , azzal
a lényeges különbséggel, hogy a 4-es pont, amely korábban a nem zsidó szárma¬
zás igazolására irányult, 1946-ban az ún. igazoló eljárás során az igazolt minő¬
sítés megszerzését írta elő." (Szabari 2012:108)
Az is segíthette a döntést, hogy nem volt érdemleges konkurencia. Az akkor
is — és tulajdonképpen azóta is — a legtekintélyesebbnek számító magyar szoci¬
oldgus, Mannheim Karoly (— 5.4.3) ugyanis nemet mondott a felkérésre. Reitzer
Béla (1986), aki még méltó lehetett volna a pozícióra, nem élte túl a háborút. A
néhány évvel későbbi emigrációja után Amerikában szociológiatanárrá váló
Kovrig Béla?” pedig politikai okokból nem is gondolhatott a pälyäzatra.”” Az
elhúzódó folyamatban a végül ugyancsak pályázó Csécsy Imre és Hirschler Ri¬
chárd (Szabari 2012:108) képzettsége és előélete egy szociológiai tanszék veze¬
tése szempontjából egyáltalán nem lehetett meggyőző.
A Láng-gyári kutatást leszámítva, amely nem vezetett publikációhoz, ráadásul
az anyagai sem maradtak fenn, a Szalai-tanszék tevékenységének a lényegét a
felkészülés jelentette: akkönyvesboltoktól naponta beérkező 5-10 külföldi könyv¬
ből kiválasztották és feldolgozták azokat, amelyeket érdemlegesnek tartottak.
(Hazay 1988/1982:55) A szociológia működéséhez feltehetően nélkülözhetetlen
részvételt a szakmain túlnyúló diskurzusokban, Szalai Sándor, mint egyszemé¬
lyes intézmény, nem tudta előadásaival pótolni.
Ezek az előadások igazi eseményszámba mentek: rendőrök, kurvák (mindenki, aki
tudta, hogy most a , bolond Szalai" tart előadást) rohantak olyankor fel a Múzeum
körúti előadóterembe. Hallatlanul gondolatébresztő, további megvitatásra ingerlő
előadások voltak; ahogy emlékszem, fiúkkal, lányokkal csapatokban sétáltunk utána le
a Duna-partra, helyeseltük-tagadtuk a nézeteit. Sosem vettük komolyan akkor Szalai
Sándort: nem éreztem, hogy ez egy szilárd és egzakt tudomány, amit hirdet, de hal¬
latlanul szellemes publicisztikának, improvizált gondolatoknak vettük
27
D
Egy 1956-os magyar migránsok között végzett szociológiai kutatásának beszámolója csak hatvan
évvel a forradalom után jelent meg (2016, ismertetése: Kolozsi 2016).
A keresztényszocialista szerző egy 1943-as könyve borítóján egy munkás, egy értelmiségi és egy
paraszt menetel az emberibb jövő felé. A későbbi kommunista ikonográfiára kísértetiesen
hasonlító grafika mintegy a két totalitáriánus rendszer (c 5.1.1 és 6.1) közti rejtett folytonosság
vizuális metaforája is lehetne.
27.
a
+ 279 +