Oldal 277 [277]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G azonban az a tulajdonságuk, hogy tárgyi előfeltételek híján is, pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek. [...] Ha az ország nem tud kiszabadulni a félelemnek ebből a csapdájából, előbb-utóbb óhatatlanul kettészakad egy ostobán feltett alternatíva körül... (Bibó 1994c/1945:27) Paradox módon: általános szinten nagyon bölcs és józan gondolatok, amelyek a konkrét helyzet elemzéseként melléfogásnak tekinthetők. A , proletárdiktatúrától" azaz akommunista hatalomátvételtől való félelem ugyanis pár éven belül teljesen megalapozottnak bizonyult, míg , a reakciótól" való félelem jelentős részben tudatos manipuláció volt az ellenzék, sőt, a nem-kommunista koalíciós partnerek megfelemlitesere.?°* Bibó , politikai pszichológiájának" kulcsfogalmát alkotó félelemfelfogasa, inkább normatív és filozófiai, mintsem szociológiai (bár azért van szociálpszichológiai relevanciája is). Mint értelmiségi, teljesen egyetértek Bibóval abban, hogy társadalmunkban - s talán térségünkben - a , félelem" egyrészt patológiás, másrészt korántsem mindig mesterségesen gerjesztett jelenség (bár politikai aktorok igen gyakran felhasználják és továbbgerjesztik a már létező félelmeket). Szociológusként azonban a - politikai vagy politikai célokra is felhasznált — pánikdiskurzusok eszmetörténetin és történelmin túlnyúló elemzése érdekelne igazán. Bármilyen közhelyszerű, hogy az , ellenségek" vagy , veszélyek" generálása bizonyos politikai szándékokat, vélt vagy valós érdekeket szolgálnak, de ennek morális elítélése és , leleplezése" nem elég. , Nem félni... a lekicsinyléstől" sem? (Bibó 1986/1946:145) Sajnos úgy néz ki, hogy napjainkban a ,,lekicsinylés” ellen, az elismerésért küzdő mozgalmak, politikusok, államok sérelmi játszmái (részletesebben: Dupcsik 2018c) egyre fontosabb szerepet töltenek be a politikai életben — nemcsak térségünkben, hanem globálisan is. A , szép új világban" a hataloméhes, a demokráciát megcsúfoló vagy elvető politikusok és a demokrácia kiszélesítésén, vagy , finomításán" dolgozó erők együtt dolgoznak a társadalmak félelmi szintjének emelése érdekében. 264 A később még említendő Hegedüs András így emlékezett: , [Ekkor] kommunista ifjúsági funkcionárius vagyok. Úgy érzem: a kommunista párt, a Nemzeti Parasztpárt balszárnya, a Szociáldemokrata Párt balszárnya, a Kisgazdapárt balszárnya közösen küzd a reakció ellen. Jó, ma látom: ez egy nagyon primitív gondolkodás. Dehát abban a kategóriában gondolkodom, hogy »progressziö« [haladás] vagy xreakcióx. Ez annyira megülte a gondolkodásomat, hogy tartok például Kalocsán egy előadást — azt hiszem, 1946 végén volt — diákoknak, gimnazistáknak. Beszed közben egyszer csak felkiält valaki: »Huszonötödik!« »Mi az, hogy huszonötödik?«kerdezem. »Huszonötödször mondod, hogy reakciö!«-välaszolta. Ez is mutatja: gondolkodasom ebbe a szük keretbe szorult. Nem olyan kategöriäkban gondolkodtam, hogy »demokräcia« vagy »diktatüra«..., hanem abban, hogy »reakciö« vagy »progressziö«. Progressziö szamomra automatikusan a kommunista párt és a vele szövetséges baloldali csoportok tevékenységét jelenti." (Hegedüs 1989:56) Reakciós pedig: gyakorlatilag mindenki más (lásd még: Kása 1988). * 276 *
