Oldal 276 [276]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT [...] az első világháború után [...] a magyar igazgatásban , középosztály" név alatt egyesült úri és értelmiségi elemek a proletárforradalom visszahatásaként immár tudatos társadalmi önvédelemre rendezkedtek be. Ugyanakkor azt is felfedezték, hogy a laissez faire liberalizmus háttérbe szorulása folytán milyen új hatalmi lehetőségek nyílnak meg a bürokratikus apparátus számára, s ezeket a modern lehetőségeket beállították a maguk legkevésbé sem modern társadalmi önvédelmének a szolgálatába: a bürokrácia erősítésének, tovább növelésének és a gazdasági életre való kiterjesztésének a lehetőségét tudatosan összekapcsolták a , középosztály" konzerválásának és pozícióerősítésének a műveletével. A harmincas-negyvenes évekre a Hivatal gyakorlatilag már nagyobb hatalom volt a Nagybirtoknál és a Nagytőkénél [kiemelés tőlem — D. Cs.], csak éppen nem, kevésbé volt ennek tudatában és nem tudott élni ezzel a hatalommal. (Bibó István: A magyar közigazgatásról, 1994a/1947:310)2£? Inspiráló fejtegetés, amely jól rámutat arra, hogy a kései Horthy-korszakban nem pusztán egy diktátor akaratából duzzadt hatalmasra az államapparátus, hanem mert volt rá igény is a társadalom bizonyos rétegei részéről. Az idézet utolsó mondata azonban, véleményem szerint, már nem ilyen találó: Bibó mind 1938 és 1944 között, mind az idézett tanulmány 1947-es publikálása idején minisztériumi tisztviselő volt, és talán ezért érezhette úgy, hogy , a Hivatal" nem volt ,,tudataban és nem tudott élni ezzel a hatalommal". Lehet, hogy tévedek, de felfogásomban a korabeli állam, mint olyan, illetve számos tisztviselője nagyon is tudatában volt, élt és visszaélt a hatalmával, az 1930-as évek végén pedig alapvető társadalomszerkezeti vältozäsokat volt képes elérni (— 5.1.1 és 5.3.4). A nagybirtok a Horthy-korszakban, főleg annak vége felé inkább volt az egyik legerősebb pressure group, mintsem , uralkodó osztály". A nagytőke korábbi, jelentős hányadban zsidónak minősített reprezentánsait éppen ebben a korszakban már háttérbe szorította, majd kifosztotta az állam, de az új, jórészt állami kapcsolatainak köszönhetően helyzetbe került gazdasági elit 1944-ig még nem tudott önálló hatalmi bázist kiépíteni (majd a Horthy-korszak államával együtt meg is bukott). A magyar demokrácia válsága (1945) című esszé hatásos felütéssel kezdődik: A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Kétféle félelem gyötri: fél a proletárdiktatúrától, és fél a reakciótól. Tárgyi okok nem indokolják egyik félelmet sem: Magyarországon mindazok, akik proletárdiktatúrát akarnak, és mindazok, akik a reakció visszatérését akarják, elenyésző kisebbségben vannak, s külső erők sem néznék szívesen egyik fordulatot sem. A politikai élet végzetes félelmeinek 263 Lásd még az Értelmiség és szakszerűség című írását is (Bibó 1994b/1947:333), ahol a fenti gondolatot összekapcsolja a , kollektív félelem" felfogásával is, melyről a főszöveg folytatásában lesz még szó. e 275 "
