Oldal 264 [264]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT adatai és megjegyzései alapján egyértelműen az utóbbi két csoport tehette ki a népesség többségét. Soknak vagy kevésnek számítanak az Erdei által említett jövedelmi adatok? Erdei a gazdák esetében családokról ir, és evi 800-1000 pengöröl — miközben, ha hinni lehet Matolcsy Mátyás 1933-as adatainak, akkor országos szinten a középosztálybeli keresők éves átlagos jövedelme 2 269,4 pengö, a 10-100 holdas parasztok éves átlagos jövedelme 937,44 pengő volt (Ungvary 2012:45). A törpebirtokosok, kapások, munkások, cselédek stb. 400—450-től 800 pengőig terjedő jövedelmeivel összevetve: országosan a munkások 816, az , ipari napszámosok" 542,4 pengőt kerestek átlagosan. Igaz, ezek a jövedelmek tipikusan nagyobb családokra jutottak — nem véletlen, hogy az „egyke”-jelenseg elöször nem a värosi rétegeknél, hanem a kisgazdaknal jelent meg.*“* (Andorka—Harcsa 1990a:13) Ugyanakkor az is igaz, hogy minden korabeli és későbbi mitológiával ellentétben, a középosztályban sem volt ritkaság a többkeresős család. Kecskemét piaca egymaga adta tehát a magyar gyümölcskivitelnek majdnem a felet, söt kajszinbarackböl meg jöval többet, 63,6%-ot, meggyböl is 60%-ot! (Erdei é. n./1937:75) Ez kétségkivül nagy eredmény, ugyanakkor arra utal, hogy Kecskemét éppen kivételessége miatt lehetett ennyire sikeres. Ha egyszer csak áttört volna a polgárosodás folyamata, és a mintegy négy és félmillió mezőgazdaságból élő embernek akár csak egy része megközelíti a mintegy 80 ezer kecskeméti teljesítményét, akkor, legalábbis rövidtávon, prognosztizálható lett volna a túltermelés, a konkurenciaharc élesedése, a haszonkulcsok csökkenése és a társadalmi polarizáció is. Magyarán: a polgárosodás további kibontakozása után beleütközött volna saját strukturális korlátaiba, legalábbis, ha továbbra is a népesség ekkora hányada akart volna a földből megélni. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet a teljes mezőgazdasági területen kizárólag gyümölcsöt és zöldséget termeszteni — szántóföldből pedig, mint korábban láthattuk, ötször-tízszer akkora földterület kellett az akár polgárosult, akár paraszti megélhetéshez. 44 Országosan 1930—-31-ben a nyers születési arányszám az önálló iparosok, kereskedők esetében 1,5-ször, az ipari munkások esetében 1,7-szer, a mezőgazdasági munkások esetében 3,1-szer volt magasabb, mint az egyénileg gazdálkodó parasztoknál. Utóbbi csoport mutatójánál egyedül a szellemi foglalkozásúaké volt alacsonyabb, de a következő népszámláláskor, 1941-ben a szellemi foglalkozásúak nyers születési mutatója (azaz az élveszületések száma 1000 főre) mintegy 4096kal meghaladta az egyéni gazdakét. (Andorka—Harcsa 1990a:13) * 263 *
