Seite 262 [262]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT de Erdeinél szabály, nem kivétel, hogy a saját koránál korábbra nyulo ,,tarsadalomtörténeti" fejtegetéseit nem érdemes túl komolyan venni. Másrészt: a vizsgált területen, tehát az Alföld Duna-Tisza közi területén összesen 1,2 millió ember él, ebből , csak" 205 ezer a Három Városban (Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös). Erdei a három hatalmas mezőváros közül is Kecskemétet magasztalja a leginkább - ezért hatásos az ellenpontozäs: Szép és kedves ez a város... Ám hogy szép és kedves lehessen, annak ára van. A nyugati demokráciák rendezett társadalmi életének és jólétének nem utolsó tényezője, hogy gyarmatai vannak. Így Kecskemét viszonylagos jólétét is nem utolsó sorban ,gyarmatai" teszik lehetővé: Bugac és a tanyák. Nem azok a tanyák, melyekhez városi ház is tartozik, hanem azok, amelyek örökös lakóhelyei birtokosuknak és azok, melyeknek gazdái a városban laknak, de kinn kertészt, cselédet tartanak. Kecskeméten 1930-ban külterületen lakott 44 679 lélek, a lakosság 56,296-a. E tanyai népességnek mintegy a fele (22 000) segédszemélyzet -— cseléd, munkás, részes —, akik hozzá vannak kötve a tanyai gazdaságokhoz, 12 000-re tehető a 10 holdon aluli önálló birtokosok és bérlők száma, akik szintén örökös lakói tanyájuknak s a városban utcán és beállóhelyeken szállanak meg, nem kapcsolódnak be tehát Kecskemétnek, a városnak az életébe. A tanyák nagyobbik része ezek szerint ogyarmatx, mindössze 10 000-re tehető azoknak száma, akik a tanyai gazdaság mellett is rendelkeznek városi házzal, akik tehát igazi mezővárosi-tanyai lakosok s részt vesznek a város életének minden mozzanatában. Ezeknek előny és segítség a tanya, amazoknak ellenben inkább kivettetés. Azok a kis- és törpegazdák, akik a várostól messzeeső földjeiken laknak annak reménye nélkül, hogy valaha is a városba költözhessenek, szintén nem érzik Kecskemét melegét. ...csak mostohái a városnak. Sem kecskeméti, sem egyéb fajta polgár nem lesz belőlük egyhamar [kiemelés tőlem — D. Cs.]. [...] Ugyanez vonatkozik a gazdák tanyáin szolgáló cselédségre is; számukra is a kecskeméti polgárságnak csak a terhe jut, könnyebbségeiből mit sem látnak. (Erdei é. n./1937:52) A mezővárosi népességnek vajon mekkora hányada lehetett polgárosult vagy indult el a polgárosodás útján? Erdei, bár a többi népi íróhoz képest mégiscsak több adatot idéz, ezen a téren (is) kétségbeejtően kusza. Érdemes hosszabban idézni: parasztrend és egy század leforgása alatt kifejlesztette a maga külön xpolárisx osztottságát, amelynek felső sarka a vagyonos polgár-paraszt, alsó sarka a mezővárosok proletár munkássága s e két véglet között számos átmeneti kisparaszti egzisztencia van." (Erdei é. n./1937:68) 243 Ahhoz hasonló tehát, amelyben maga Erdei is nevelkedett Makón. e 261 "
