Oldal 262 [262]
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT
de Erdeinél szabály, nem kivétel, hogy a saját koránál korábbra nyulo ,,tarsada¬
lomtörténeti" fejtegetéseit nem érdemes túl komolyan venni.
Másrészt: a vizsgált területen, tehát az Alföld Duna-Tisza közi területén
összesen 1,2 millió ember él, ebből , csak" 205 ezer a Három Városban (Kecske¬
mét, Cegléd, Nagykőrös). Erdei a három hatalmas mezőváros közül is Kecske¬
métet magasztalja a leginkább - ezért hatásos az ellenpontozäs:
Szép és kedves ez a város... Ám hogy szép és kedves lehessen, annak ára van. A nyugati
demokráciák rendezett társadalmi életének és jólétének nem utolsó tényezője, hogy
gyarmatai vannak. Így Kecskemét viszonylagos jólétét is nem utolsó sorban ,gyarma¬
tai" teszik lehetővé: Bugac és a tanyák. Nem azok a tanyák, melyekhez városi ház is
tartozik, hanem azok, amelyek örökös lakóhelyei birtokosuknak és azok, melyeknek
gazdái a városban laknak, de kinn kertészt, cselédet tartanak.
Kecskeméten 1930-ban külterületen lakott 44 679 lélek, a lakosság 56,296-a. E ta¬
nyai népességnek mintegy a fele (22 000) segédszemélyzet -— cseléd, munkás, részes —,
akik hozzá vannak kötve a tanyai gazdaságokhoz, 12 000-re tehető a 10 holdon aluli
önálló birtokosok és bérlők száma, akik szintén örökös lakói tanyájuknak s a városban
utcán és beállóhelyeken szállanak meg, nem kapcsolódnak be tehát Kecskemétnek,
a városnak az életébe. A tanyák nagyobbik része ezek szerint ogyarmatx, mindössze
10 000-re tehető azoknak száma, akik a tanyai gazdaság mellett is rendelkeznek városi
házzal, akik tehát igazi mezővárosi-tanyai lakosok s részt vesznek a város életének
minden mozzanatában. Ezeknek előny és segítség a tanya, amazoknak ellenben in¬
kább kivettetés.
Azok a kis- és törpegazdák, akik a várostól messzeeső földjeiken laknak annak re¬
ménye nélkül, hogy valaha is a városba költözhessenek, szintén nem érzik Kecskemét
melegét. ...csak mostohái a városnak. Sem kecskeméti, sem egyéb fajta polgár nem
lesz belőlük egyhamar [kiemelés tőlem — D. Cs.]. [...] Ugyanez vonatkozik a gazdák
tanyáin szolgáló cselédségre is; számukra is a kecskeméti polgárságnak csak a terhe
jut, könnyebbségeiből mit sem látnak. (Erdei é. n./1937:52)
A mezővárosi népességnek vajon mekkora hányada lehetett polgárosult vagy
indult el a polgárosodás útján? Erdei, bár a többi népi íróhoz képest mégiscsak
több adatot idéz, ezen a téren (is) kétségbeejtően kusza. Érdemes hosszabban
idézni:
parasztrend és egy század leforgása alatt kifejlesztette a maga külön xpolárisx osztottságát, amelynek
felső sarka a vagyonos polgár-paraszt, alsó sarka a mezővárosok proletár munkássága s e két véglet
között számos átmeneti kisparaszti egzisztencia van." (Erdei é. n./1937:68)
243 Ahhoz hasonló tehát, amelyben maga Erdei is nevelkedett Makón.
e 261 "