Oldal 260 [260]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT A magyar birtokos parasztság polgáriasodása félbemaradt. A vágy megvolt benne, külsőségekben igyekezett is hasonulni, de nem volt lehetőség, hogy a polgári életben érdekeltséget, részt és szerepet kapjon. [...] a parasztság átvette ugyan a polgári élet némely külsőségeit, a szebb lakást, a polgári bútort, de használni már alig meri. A külső formák átvételével nem történt benne igazi átalakulás. [...] megrázóan mély ösztön és elhatározás volt benne a polgáriasodás, [...] [del társadalmi viszonyaink között mivé torzult ez a nagy vágy. Most se nem polgár, se nem paraszt, a népi közösséget már csaknem elhagyta, s még alig-alig polgár. Sorsát az elkövetkezendő évtizedek döntik el. (Féja 1937:66) Az utoljára idézett szöveghez azonban egy lábjegyzet is tartozott: , Néhány kivételtől eltekintve (L. Makót)", majd — több mint száz oldallal — később Féja be is mutatta a , hagymás" várost, ahol a polgárosodás , talán az egész Tiszavidéken a legegészségesebb." (1937:182) Legalábbis, teszi hozzá, a módosabbak polgárosodása. A makói Erdei, legjobb pillanataiban arra figyelmeztetett, hogy a polgárosodás nem egy unilineáris folyamat, nem , egyszerű" átmenet egy bizonyos társadalmi modellből egy másikba, hanem egymásra torlódó, különböző sebességű és átható erejű részfolyamatok összessége. Az eredmény egy bonyolult szerkezet: Rendi faluban a társadalom tömege jobbágyszerű paraszt s efölött igen vékony közvetítő réteg után következik az egyetlen vagy néhány családból álló úri rend. [...)] A teljesen átalakult polgári faluban hasonlóképpen igen egyszerű a társadalom rendje. Legalúl helyezkedik el a munkásság s földművelő és ipari munkás következik, mely egyformán mezőgazdákból s egyéb foglalkozásúakból tevődik össze, s legfölül van egy vékony polgári réteg a falu legnagyobb birtokú gazdáiból, értelmiségijeiből és tekintélyesebb iparosaiból. Ez a társadalmi szerkezet nagyon hasonló a városokéhoz, azonban annyival egyszerűbb, hogy teljesen áttekinthető és kiki nagyon pontosan tudja benne a helyét. (Erdei 1974/194.0:146) Szerzőnk tehát két koherens modellt vázolt fel; ha egyik vagy másik maradéktalanul érvényesül, akkor az akár még működhet is. De a magyar helyzet sajátossága éppen az, hogy a régi már nem, az új még nem működött. Folytatva az idézetet: Illyés a parasztság polgárosodásra legkevésbé esélyes rétegéből, az uradalmi cselédségből származott. Vele szemben Erdei a másik véglethez állt közelebb, bár, mint látni fogjuk, végül ő is megtagadta a paraszti polgárosodás lehetőségét.
