Page 236 [236]
OCR
5. AZ ELBUKÁSOK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA 1938 És 1948 KÖZÖTT A pallér, aki nem volt elég tehetséges és szorgalmas, úgy vélte, itt a pillanat, amikor a versenytárgyalás feltételeinek megkerülésével elkaparinthat egy zsíros repülőpályaépítkezést, az orvos, akinek nem voltak betegei, mert nem bíztak a tudásában, hogy kinevezzék főorvosnak egy közkórházba, az ügyvéd, aki tyúkperekkel bíbelődött eddig, a vszámarányos zsidótörvényx jóvoltából elérkezettnek látta az időt, hogy besétáljon valamelyik nagybank vagy iparvállalat jogtanácsosi irodájába. A rossz író, a közepes vagy tehetségtelen ripacs úgy vélte, itt a pillanat, amikor végre ő is kizsarolhatja, származása előjogán, a sikert és a tapsokat. S amikor az esztelen és megalázó faji törvények végül a nemi életet is származási okmányok engedélyének szégyencölöpéhez pellengérezték, a csalódott szerelmes úgy érezte, ütött a pásztoróra, amelyet a fajvédelmi törvények jóvoltából eltölthet azzal a személlyel, aki eddig másnak, zsidónak adta érzelmeit. A groteszk, a lehetetlen is megvalósult e pillanatban. A városligeti cirkuszban egy zsidó származású törpe bohócot ezzel az indoklással tiltottak el szomorú-komikus mestersége gyakorlásától: »Zsid6é nem lehet törpe." [kiemelés tőlem — D. Cs.] Az ámokfutó társadalom szemét valamilyen sárga köd borította el. (Márai 2013:54—55) Tegyük hozzá: a tehetséges és nem antiszemita, akár anti-antiszemita polgárok is, akarva-akaratlanul haszonélvezői lehettek a magyarság zsidónak minősített része kifosztásából és kiszorításából. Mindenki , szem lett a láncban". 5.1.2 Egy radikális, egyszersmind ambivalens rendszerváltás — 1945 Az utolsó Márai-idézet így folytatódik: Amikor néhány évvel később a kommunisták ugyanilyen igazságtalan, jogtalan igénynyel foglaltak el állást, szerepkört, tisztséget: a jobboldali társadalom úgy érezte, a kommunisták jogfosztása igazolja az ő múltbeli bűneit. Ez a gonosz és tragikus tévedés [kiemelés tőlem — D. Cs.] talán a legmélyebb erkölcsi bukás, amelyben a magyar kispolgári és polgári társadalom az évtized [1938-1948 — D. Cs.] során elmerült. (Márai 2013:55) Általánosíthatunk: a 20. század valamennyi politikai fordulata nyomán a sérelmek és jogfosztások újabb rétege , lerakódik, mint a guanó, vastagon, keményen." 203 Természetesen Illyés Gyula nagyszerű versére, az Egy mondat a zsarnokságról-ra utaltam — noha az közvetlenül már a következő totalitáriánus diktatúrára vonatkozott. (5.1.2) 204 József Attila: A város peremén (1933)
