Page 228 [228]
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN
Nos, , fizetett szociológus" ebben a korszakban nem igazán volt Magyarországon.
A népi írók attitűdje inkább hasonlított a hagyományos költőváteszére, akik
„harcba” indultak az ältaluk feltárt Valóságot lobogtatva, mint Petőfi lobogóit."?
Protoszociológiai jelentőségüket azonban az adja, hogy az 1930-as években úgy
látták: a , harcot" pillanatnyilag úgy kell vívniuk, hogy megismerik a parasztság,
a nép helyzetét, és ezt felmutatva aktivizálják a középosztály vagy legalább az
értelmiség (esetleg az államhatalmat birtoklók) egy részét.
Féja Géza a Viharsarokban egyetemisták munkatáborozásáról ír (1937:194—195),
akik azt hitték, hogy a munka révén , közelebb kerülnek a néphez", míg a helyiek
értetlenkedve nézték, hogy mit csinálnak itt ezek a fiatal urak... De végül kidol¬
gozták a , megfejtést": , biztos kincset keresnek"!
Az egész ,munkatáborozás? igen jellemző tünet. A középosztály már érzi felelősségeit
a néppel szemben, de arra nem képes, hogy a maga természetes helyén és helyzetében
álljon helyt érette. Bűntudata van, de valódi bűnéről fogalma sincsen, tudata nem
bírja tisztázni homályos érzéseit s éppen ezért tévutakon keresi bűnének jóvátételét
is. E tévutak egyike az igúsági munkatábor, mely egy lépést sem változtat társadalmi
hibáinkon. Lelkiismeretet nyugtat, de a végzetet és az ítéletet nem hárítja el. (Féja
1937:195)
Valószínűleg sosem tudjuk meg, milyen közvetlen hatása lett volna a népi íróknak
(ha egyáltalán), ha nem következik be a rejtett (1938 — 5.1.1 és látványos, katak¬
lizmaszerű rendszerváltások (1944, 1945, 1948—49) sorozata. A közvetett hatás
valószínűleg jelentős lehetett. De az is lehet, a népi szociográfia korhoz és hely¬
hez kötött jelenség, és csak az 1930-as évek néhány évére jellemző. Ebben az
esetben is ragaszkodnék ahhoz, hogy ez a korhoz kötött megismerés valódi ér¬
tékeket, néhány remekművet, és nyilván számos megvilágosodás-szerű olvasói
élményt teremtett.
A bevezetésben általam is használt Menenius Agrippa-történet konfliktusel¬
méleti ihletettségü (— 1.1) felhasználásával Szabó Zoltán igyekszik metaforikusan
megragadni, hogyan látták saját szerepüket a magyar társadalomban a népi írók.
Sötét, sőt, brutális, de a következő 7-8 év történelmének ismeretében egyáltalán
nem eltúlzott metafora:
189 , Ha majd minden rabszolga-nép/ Jármát megunva síkra lép/ Pirosló arccal és piros zászlókkal/
Es a zäszlökon eme szent jelszöval:/ »Vilägszabadsäg!«/ S ezt elharsogjäk,/ Elharsogjäk kelettöl
nyúgatig;/ S a zsarnokság velök megütközik:/ Ott essem el én,/ A harc mezején..." (Petőfi Sándor:
Egy gondolat bánt engemet... Pest, 1846. december) A költőnek nagy kultusza volt a népi írók
között, Illyés könyvet írt róla (1936), 1956-ban, a napokra feltámadó pártjukat is Petőfi Pártnak
nevezték.
e 227 "