Seite 226 [226]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN De (jó) írónak lenni éppúgy gyógyíthatatlan állapot, mint szociológusnak lenni: Illyés tehát maradt, nem árulta el az érzelmeit, figyelt és memorizált. „Hät az ember csak üzen, hogy ez meg ez jöjjön be estére" — világosított fel egy fiatal, rokonszenves arcú számtartó, miközben átölelt. — , Ruhát foltozni." [...] — „...vannak, akik nem szívesen mennek?" - , Akad, öregem, de azért mind tudja, mi a muszáj [kiemelés tőlem - D. Cs.]...” (Illyes 1993/1937:140) Egy läny a bätyjäval jött (!), beszelgettek, aztän: s Tíz óra felé azt mondja a legény: hát szämtartö úr, itt hagyjam a leánt? Hagyd itt, fiam — mondtam." A társalgás a lányokkal négyszemközt, persze egy kicsit nehezen indul. De annak is van orvossaga. — ,, Az ital, öregem, az ital nélkül körülményes, pláne a paragrafuson aluliakkal (a 16 évnél fiatalabbakkal), akikre nekem egy időben nagy gusztusom volt. Meg voltam veszve, barátom... csak azok után bolondultam, a töretlenek után, ahogy erre mondják, és egymás után minél többre... Vacsora? Hozzá nem nyúlnának. A süteményből még úgy-ahogy letörnek egy kis darabkát, azt morzsolgatják egész este. Egyiket cukorral vártam, csokoládéval. Elvette az egész csomagot, betette a szoknyája zsebébe, előttem meg se nézte volna. Illemtudó nép ez. De ha az első pohárt beléjük tudtad könyörögni, akkor rendben" (Illyés 1993/1937:141) A bizalommal nem élnek vissza, arra nincs eset... Sőt azok, akik bejárnak [a kastélyba], még szorgalmasabbak, engedelmesebbek. — ,,Mintha az embernek a kedvében akarnának járni... Még jobban elismerik parancsolónak; mintha a dologból lehetne valami... Szóval, asszonyok [kiemelések tőlem — D. Cs.]. De mások előtt egy világért sem árulnák el, hogy az emberhez valami közük van. Illetve épp azzal árulják el, hogy ha munka közben találkozol velük, hát sütik le a szemüket, a kezük meg, mint a motolla... legalábbis erre mifelénk." (Illyés 1993/1937:142) A történeteket Illyés összeveti saját élményeivel, saját emlékeivel. Ő is úgy tapasztalta, hogy ,a lányok nemigen hivalkodtak az ilyen viszonyokkal, főleg előkelő kedvesük jelenlétében nem." De rögtön hozzátette: , Bizonyára tapasztalatból tették. Az urak nem bírták a nyilvános bizalmaskodást." (Illyés 1993/1937:137) Szemtanúja volt egy jelenetnek, amikor egy felügyeletre megjelent segédtiszt ráüvölt egy lányra: , Azt hiszed — üvöltötte —, egész nap kódoroghatsz, amiért tegnap este... — s azzal a szóval jelölte meg a nemi együttlétet, melyet a cselédek is csak megvetésül használnak." (Illyés 1993/1937:138) Gender-érzékenység terén Illyés megelőzte korát, lásd többek között ezt a gondolatát:
