Seite 223 [223]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Igaz, a köszönéssel nem csak nekik volt problémájuk:
Furcsa világ volt ez. Mintha a falvakban három egymástól vadidegen néptörzs élt
volna, amelyek egymás nyelvét sem ismerték. A birtokos parasztok akadozva, nyaka¬
tekert, lehetetlen mondatokban fejezték ki mondanivalójukat a jegyzők, papok, tanítók
előtt, ha már okvetlenül szólniuk kellett. A zsellérek ugyanígy akadozva, de már más
formára tekert szavakkal szóltak a parasztokhoz, szintén csak a végső szükségben.
Az értelmiséggel ők is megint külön nyelvet használtak. S azok is más és más módon
szóltak a zsellérekhez. Mindent meg kellett tanulni. Nem volt könnyű dolog. Oly
nehezen volt ejthető, hogy a különböző rétegek tagjai, ha az utcán találkoztak, s üd¬
vözölniük kellett egymást, csak a kalapjukat emelték meg, a szó, az egyszerű jó napot"
is a torkukban akadt. (Illyés 1993/1937:197—198)
E kötet szerzője számára, egy lakótelepekből és falusias negyedekből álló megye¬
székhely szülötteként kamasz- és fiatalfelnőtt korában kihívást jelentett a buda¬
pesti utcaszerkezet, tömeg és forgalom megszokása. El tudja hát képzelni, hogy
egy falusinak milyen kulturális sokkot jelenthetett a nagyváros. Illyés azonban
azt mutatja meg minden írói tehetségével, hogy az uradalmi cselédeknek már a
falu is hasonló kulturális sokkot jelenthetett:
Emlékszem a döbbenetszerű, szívdobogtató álmélkodásra, amely elúrhodott rajtam,
és hetekig hatalmában tartott, amikor nyolc-kilenc éves koromban legelőször falu¬
ba kerültem. Szűnni nem akaró csodálatba és rémületbe ejtett, hogy utcák vannak,
szabályosan egymás mellé épített házak, és közöttük utcák meg piacok, amelyek ren¬
deltetését nem bírtam felfogni, s amelyekre még napok múlva is csak fenyegetéssel
és kézen fogva tudtak kikényszeríteni, úgy elképesztett az az őrült forgalom, amelyet
azon a szűk területen a kocsik, emberek, tehenek és gyerekek műveltek.
Eladdig nem láttam két házat, amelyet valami célzattal egy vonalba raktak, s most
nem tudtam betelni ezzel a rengeteg házzal, ezzel az ijesztő renddel és összezsúfolt¬
sággal. [...1 S mivel az a falu épp német falu volt, a Tolna megyei Varsád (ahová szüleim
németszó-tanulásra adtak cserére), sokáig abban a hitben éltem, hogy mindez német
találmány [kiemelés tőlem — D. Cs.], ők hozták be hozzánk, amiben, mint tudjuk,
nagyjából igazam is volt. (Illyés 1993/1937:6—7)
Német találmány" — az író itt nyilván arra gondol, hogy az európai integráció
folyamatában érkező nyugati társadalmi és kulturális mintákat főleg német
migránsok hozták Magyarországra, már Szent István kora óta. Ebből is egyér¬
telműen látszik, hogy a Puszták népe még napjainkban is felforgató irodalomnak
számít.
e 222 "