Page 222 [222]
.
.
.
pusztaiak valöban lustäk [kiemelés t6lem — D. Cs.]. Vagy helyesebben szél¬
va, lassú mozgásúak. De ez a kimért lassúság szinte kísérteties; az átlagos
munkaütemhez szokott emberre, ha huzamosabban nézi, úgy hat, mintha
őrülteket, különös gépeket látna, vagy lassított mozgófényképet. [...] Napi
munkát, amely reggel két-három órakor kezdődik, és este kilenc-tíz órakor
fejeződik be, ember nem negyven, de még négy évig sem bírhat. Munkát,
amelyet egyetlen becsületes szabadnap vagy ünnepnap sem szakít meg, mert
hisz az állatokat akkor is kell gondozni." (Illyés 1993/1937:90—91)
Csakazértis-ostobak — tudjak, milyen butának tartják őket a kívülállók, és
még rá is játszanak, stilizáltan meg is jelenítik azt. A kiszolgáltatottság ilyen
szintjén ugyanis ez a védekezés legkézenfekvőbb gesztusa," , ostobaságuk"
páncél, amelyről leperegnek az intézők érvei, elvárásai, szitkozódásai.
»Bipolaris mentalitás", azaz a tompultság váltakozása az erőszak fellobba¬
násaival (amelyet tipikusan egymás ellen fordítanak). Illyés döbbenetes,
látszólag érzelemmentes leírásokat nyújt arról, hogyan és miként ütik, , elő ¬
ször a nőket és a gyerekeket", majd egymást is, hogyan késelnek, hogyan
használják a járomvasat stb.
Gyenge vagy éppen csökevényes szociális készségek, a kívülállókkal érint¬
kezve az elemi interakciók is stresszelik őket. Érthetőbben: a cselédek nem
tudták, hogyan kell a kívülállókkal beszélgetni, hogyan kell nekik köszönni,
hogyan kell vásárolni, hogyan kell a pusztán kívül közlekedni, és így tovább.
Az uradalmi cselédek még a falusi paraszti környezetben is idegenül mozog¬
tak, kulturális sokk érte őket, és a falusiak általában még rá is erősítettek
idegenségérzetükre.
186
e 221 +