Page 207 [207]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G baja és az elfojtott indulatoktól való állandó félelmei közt él, előretolt posztján, ahol a nép szemében olyan hibákért is ő felelős, melyeket nem ő követett el. Természetesen jobban szeret egy népviseletes, ízesbeszédű, paraszti magatartású népet látni maga alatt, mint egy polgárosodott viseletű munkás- vagy proletárszemléletű, harcosabb népet, melynek már nehezen mozdul fején a kalap, ha nadrágos ember jön szembe az úton. Kétségtelen, hogy míg a népviseletes falvak parasztjai roppant buzgalommal és előre köszönnek az úrnak, a kivetkőzöttek ezt már kevésbbé teszik ésígytovább... A vidéki értelmiség ösztönösen érzi azt a mély társadalmi igazságot, hogy a népviselet olyan ruha, mely valamennyire benntartja viselőjét az úrtisztelő, békés, természeti, társadalmi rendbe beletörődő szemléletben. És ugyancsak érzi, hogy a munkás és polgári jellegű ruha olyan viselet, mely már harcosabb indulatokat jelez. (Szabó 1986/1938:202) 4.5 ILLYÉS GYULA 4.5.1 , Az országot és királykisasszonyt bódító kiskondás" esete a társadalmi mobilitással Be kell vallanom: többszörösen ambivalens attitűdökkel viseltetek Illyés Gyula és munkássága iránt. Egyrészt tisztelem őt azért, amiért egy rendkívül alacsony társadalmi helyzetből kiemelkedve vált írófejedelemmé. Tisztelem őt azért, amiért ezen rendkívüli pálya sodrása nem vitte el semmilyen politikai vagy ideológiai radikalizmus felé, úgy, ahogy ez tehetséges pályatársaival is előfordult (Erdei Ferencre utaltam — 5.3). Másrészt viszont, ha nem is elítélően, de legalábbis távolságtartással nézem az érem másik oldalát, tehát hogy Illyés mintha , túlságosan jól" megtalálta volna a hangot, nemcsak a legkülönbözőbb írói csoportosulásokkal, de az egymást váltó rezsimekkel is. Legfőképpen pedig: Illyés írta a legjobb népi szociográfiát, egyáltalán, az egyik legfontosabb magyarul megírt könyvet, a Puszták nepet (> 4.5.3) Ugyanakkor ő írta a népi írók fénykora, tehát az 1930-as évek egyik legrosszabb, vagy legalábbis legmanipulatívabb írását is (Pusztulás — 4.5.2). Illyés Gyula (1902-1983) katolikus-reformätus csalädban sziiletett a tolnai Racegrespusztan, a palfai Apponyiak pusztajan. Akiknek fölfelé sikerült kijutniok, azokról a pusztán bent maradtak között olyan történetek keringtek, mint az országot és királykisasszonyt bódító kiskondásról. Mesehősök voltak, azzal a különbséggel, hogy nemigen jöttek vissza. A puszták népét mindenki megtagadja, ez az első vám, amelyet fizetni kell annak, aki kilép a puszta + 206 +
