OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN moe A vezetöreteg labänäl Es terdenel zsüfolt kishivatalnok-osztäly nyüzsög. [...] Kasztjukból feljebb emelkedni igen ritkán sikerül, ezért örök nosztalgiát éreznek fölfelé s kaszt-tudatukat rendszerint keményen éreztetik lefelé. [...] Osztálypánikjukhoz állandó egyéni pánik járul, , fix" helyzetük elvesztésétől remegnek szüntelenül. [...)] Utolsó felcsillanásuk a főiskolai vagy egyetemi évek alatt történt, mikor még merészeltek valamit, talán egészen ostoba dolgot, de mégis szárnyak mozdultak bennük. Azóta lassan elhányták összes belső podgyászaikat, üres formák lettek, edények, melyekben a Hivatalos Vélemény zötyög, vagy sustorog. A magyar kisváros tespedtsége, némasága az ő arcukat fejezi ki. (Féja 1937:53-—54) A címek és rangok barokk túlsága elöntötte Gyula kasztokba merevedő rétegeinek lelkét. Egyik közhivatali úr például így torkolta le vitatkozó társát: — Vitának helye nincs. Te csak a VIII-ik fizetési osztályban vagy, én azonban a VII-ikben. (Feja 1937:126-127) Egy feltörekvő fiatal hivatalnok leghőbb politikai vägya: „[...] konyveket égetni. S melyeket? Mindenekelőtt Zolát. Nem olvasta ugyan a műveit, egy került a kezében ájtatos gimnáziumi évei idején s azóta is máglyás haragot táplál iránta. A többi égetendők nevét azonban már nem árulja el, mert észreveszi, hogy jegyzeteket készítek." (Féja 1937:126—127). Féjának , természetesen" a felső középosztályról is lesújtó a véleménye," mert sidegennek" minősít minden tényezőt, amely társadalmi pozícióit akárcsak potenciálisan veszélyezteti, és amely szinte , megtanult" korlátolt és ostoba lenni. De a , fő ellenség" a nagybirtok(os arisztokrácia). A másfél millió holdas tájegység 27,890-a"" nagybirtokhoz tartozik. Márpedig a latifundium nem csak képletesen rombolta a falusi társadalmakat. A nagybirtoknak nem állt érdekében, hogy a területükön élő napszámos és kisbérlő tömeg faluszabású tömör településekbe sűrűsödjék, mert ebben az esetben az a veszély fenyegette, hogy a rendszeres falutelepülés addig küzd közigazgatási önállóságáért, míg küzdelme sikerrel nem jar.” (Féja 1937:200) Az egyik tipikus , megoldás" esetén a nagybirtok területén élő több ezer ember egy ún. , eszmei községet" alkotott, amelynek központja a 144 Féja így ír az uralkodó középosztályról: , Társadalmi tudatuk bármennyire gyarló is, kasztjuk érdekeinek védelme szempontjából zseniálisnak mondható. Természetesen bizonyos korlátoltság szükséges ahhoz, hogy egyöntetűen s irgalmatlanul járjanak el minden videgenx tényezővel szemben, mely az adott rendszer megbontására gondol. De ez a korlátoltság élteti őket. Megtanulták, hogy anyagi s társadalmi helyzetüket csakis úgy tarthatják fenn, ha kérlelhetetlenül ragaszkodnak előítéleteikhez, az adott viszonyokat a vegsökig megmerevitik...” (Feja 1937:52-53) Az értékeket csak kiszámolni lehet, ha az utolsó oldalak egyikén vármegyénként megadott abszolút számokat összeadjuk és kiszámoljuk az arányokat; a Viharsarokból az sajnos nem derül ki, hogy teljes területről vagy művelés alá vont területről van szó. 145 e 167 "