Page 146 [146]
OCR
4. KÍSÉRTÉSEK KORA. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A HORTHY-KORSZAK ELSŐ SZAKASZÁBAN A dualista berendezkedés erejét mutatta, hogy több mint négy éven keresztül bírta a világháborúval járó hatalmas terhelést, a régóta meglévő feszültségek erejét pedig az, hogy a vereség nyomán nem , csak" a politikai rendszer omlott össze, mint a császári Németországban, hanem a társadalmi rendszer"? is. 1918 végén Magyarországon is megszerveződött a bevallottan bolsevik mintákat követni akaró Kommunista Párt, ugyanakkor a politikai skála másik oldalán, a (szélsd)jobboldalon is megjelent az összeomlás kihasználásának igénye. Érdemes elolvasni a következő idézetet, amelyet bár később publikáltak, szerzője állítólag 1918 decemberében jegyezte le naplójába: ... Minél többet mozgok politikusok és közéleti emberek között, annál erősebben érzem azt, hogy nekünk, frontkatonáknak idegen az a felfogás, amelyet ők megtestesítenek... Az eltávolodás elsősorban a fiatalabb háborús generációra vonatkozik, melynek felső korhatára negyven év körül van. ... A múlt lezáródott. Nekünk a múltak politikája érthetetlen, majdnem gyerekesnek látszó játék... A [jelenleg folyó politikai] játékot a biztosan jövő bolsevizmus fel fogja borítani, de nem játszhatja tovább azt a bolsevista idők után következő politikai berendezkedés sem, legyen az bármilyen. A háború előtti politikai módszereknek meg kell bukniok. A liberalizmusnak vége és nem lehet többé életrekelteni... Minden, a világháborúból hazatérő hadsereg diktatúrát, de legalább is igen erős kezet kíván. A diktatúrára vagy erős kézre, véleményünk szerint, szükség van gazdasági, politikai és szociális vonatkozásban egyaránt [kiemelés tölem - D. Cs.]. (Kozma 1931:72-74) 1919-ben a kommunistäk gyorsan elvetelt kiserletet tettek a szelsöbaloldali totalitäriänus diktatüra megvalösitäsära, majd jött az ellenforradalom, amelynek számos aktivistája a későbbi olasz fasiszta rezsimhez hasonló szélsőjobboldali diktatúráról álmodott (lásd az utolsó idézetet). 1920—22-ben azonban a hatalomra jutott erők Horthy Miklós és Bethlen István vezette centruma konszolidálta a hatalmat, visszaállította a háború előtti korlátozott parlamentarizmust, csak éppen annak liberalizmusa nélkül, tekintélyelvű elemekkel , erősítve" a rendszert. A szélsőjobboldali diktatúrát preferáló különítményeseket vagy kiszorították a kormánypártból, vagy integrálták őket, mint például az utolsó idézet szerzőjét, Kozma Miklóst, aki stabilan horthysta politikussá vált. Ennek ellenére a Horthy-Bethlen-féle mainstream jobboldaliság és a háttérbe szorított szélsőjobboldal között tudatosított ideológiai rokonság, valamint 15 A túlzásnak tűnő , társadalmi összeomlás" kifejezést, összehasonlíthatatlanul felkészültebben, egy köteten át bizonyítja Hatos Pál kitűnő könyve. (2018)
