Page 141 [141]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
amit ki akartak javítani, szinte szükségszerűen valamelyik gyűlöleteszme híve¬
inek táborában kötöttek ki.
Az első világháborút követő inflációs esztendőkkel megkezdődött Európa hanyatlása;
a válság évei, amelyek egy évtized múlva következtek, felgyorsították a folyamatot...
Az elszegényedett polgárság aktivista elemeiből jobb- vagy baloldali lázadók lettek:
a fasiszták és akommunisták nagyjából egyenlően részesültek a társadalmi vándor¬
lásból.
A többiek, akik nem találtak vigaszt a gyűlöletben, céltalanul tengették életüket
tovább, mint fáradt, őszi legyek raja Európa elhomályosult ablakán, egy olyan osztály
tagjai, melyet a Történelem kilódított a helyéről.
A Rajnától keletre 1930-ban nem lehetett megúszni a választást fasizmus és kom¬
munizmus között. A nyugat-európaiak sosem fogták fel igazán e dilemma kényszerítő
jellegét... (Koestler 1998:272)
Fontos tisztázni: e sorok szerzője nem tesz egyenlőségjelet a szélsőséges, ún.
totalitáriánus mozgalmak két típusa közé. Lényeges különbség, hogy a szélső¬
jobboldali fasizmus/nácizmus fenevad-ideológiát fogalmazott meg: hívei úgy
vélték, hogy az élet folyamatos harc, amelyben , az erősek" győznek, , a gyengék"
vagy elpusztulnak, vagy szolgaságra jutnak, és aki ezt nem fogja fel, az vagy
gyáva, vagy hülye, vagy mindkettő. A szélsőbal, akommunizmus ezzel szemben
önáltató ideológia: legjobb képviselői szerint az erőszak, a másként gondolkodók
vagy semlegesek elnyomását is beleértve, csupán , ideiglenes" rossz, amely a
jövendő csodálatos világának kiharcolásához , szükséges". Bár számos kommu¬
nista inkább Orwell 1984-ének negatív főhőséhez hasonlóan olyannak képzel¬
hette a jövendőt, amelyben egy csizmás láb mindig beletapos valakinek az arcá¬
ba, rendszeresen támadtak reformkommunisták is, akik naivan számonkérték a
szerintük , elárult eredeti értékeket" Miközben nem jelentek meg , reformnácik",
akik elborzadtak volna a Hosszú Kések Éjszakáján (amikor Hitler gengsztertem¬
póban megölette korábbi harcostärsainak egy részét is), a reformkommunistäkat
fél évszázaddal később is nyomasztotta a gondolat, hogy az 1930-as évek kira¬
katpereiben meggyilkolt kommunista vezetők , ártatlanok" voltak.
A másik lényeges különbség a kétféle totalitáriánus rendszer által elkövetett tö¬
meggyilkosságok jellegében áll. Roppant félrevezető a két rendszer áldozatainak
számolgatása és összehasonlítgatása, ugyanis a nácik és szövetségeseik által elköve¬
tett holokauszt a Gonosz modern, szekularizált narratíváját teremtette meg, " s
1 A gondolatot valamivel részletesebben lásd Dupcsik 2015d.
* 140 +