Seite 133 [133]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Hegedűs szövegében amerikai és magyar , coniuncturákat" emleget, de valójában
csak a sztrájkok statisztikáit idézi fel, olyan összefüggésben, hogy ha sok a sztrájk
az USA-ban — akkor szükség van külföldi munkásokra — azonnal nő a kiván¬
dorlók száma is.
Már megmutattam, hogy a kivándorlás első alkalmával is a vankeek keze nyúlt át
hozzánk az Oczeánon keresztül [kiemelések télem — D. Cs.]. Már a kivándorlók meg¬
érkezésénél megfigyeltem, (I. fejezet), hogy a ki egyszer átment Amerikába, az hihe¬
tetlenül könynyen hozzászokik úgy a maga, mint a községében lakók munkaviszonya¬
inak új meg új kapcsolódásához, meglazulásához. Már jeleztem azt, hogy embereink
manapság annyi magánértesülést kapnak folyton a tengerentúlról, hogy az amerikai
munkapiacz hullámzásai a láthatatlan csatornákon közvetlenül hatnak Magyaror¬
szágra... (Hegedűs 1899:74)
A szerző tehát belső tényezők kombinációját (a potenciális kivándorlók és szer¬
vezöik täjekozottsäga + a belső viszonyok kivándorlást ösztönző nyomása) mi¬
nősíti külsővé. S jellegzetes módon akkor is kitart e megközelítés mellett, amikor
a kivándorlást ösztönző hazai viszonyokkal találkozik:
...ezt a magyar áradatot, mi pedig alig tudunk befolyni arra, tehetetlenek vagyunk.
Miért van ez? Miért van ez nálunk s miért nincs így Németországban vagy Albionban?
Azért, mert kivándorlásunknak itthon nagy bajok az okai [kiemelés tőlem — D. Cs.],
azok, a melyeket előadván, megmutattam róluk, hogy nagy változatosságukban folyton
működnek, folyton-folyvást , termelik" a kivándorlás anyagát, ez az anyag pedig csak
alkalomra vár, hogy átszólítsák Amerikába. (Hegedűs 1899:75)
A sok vamericanx közt, kit tótjaink közül meghallgattam, talán egy sem akadt,
a ki egyenest az ügynökök buzdítására indult volna el: ők ma már egymást buz¬
dítják" — ha eddig olvasnánk, azt hihetnénk, hogy szerzőnk elveti a kor divatos,
a jelenségért a kivándorlási ügynököket hibáztató diskurzusát. De már az utolsó
idézet közvetlen folytatása eloszlatja ezt az értelmezést:
Hanem igenis ott ólálkodnak az ügynökök a határszéli korcsmákban — néha a palya¬
udvarokban - s míg egyrészt a konzuli kihallgatások tanúsítják, hogy naiv embereink
ily fölültetésekre azt is elhitték Amerikáról, hogy ott tejjel és mézzel folynak a folyók,
addig kétségtelen, hogy ezeknél a , szállásadóknál" és , hajót váratóknál" marad ott
kivándorlóink pénzének egy része, ott marad oly cselfogások útján, a melyek törvé¬
nyesen üldözendők. Ezekkel a bujkáló ágensekkel szemben nem használ semmiféle
európai sentimentalismus, egyszerűen össze kell törni őket. (Hegedűs 1899:17)
e 132"