Oldal 104 [104]
OCR
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN tartozók társadalmi valóságismerete tipikusan még problematikusabb. Braun egy ,papok és tanítók számára" tartott , szociális református kurzus" felidézésével kezdi, amelynek egyik, általa végighallgatott — egyébként , formailag kiváló" — teológiai tanár" előadását végighallgatta. Braun megfogalmazásában: A vidéki élet örömeit ecsetelte a főváros romlottságával szemben. Hogy milyen boldog a paraszt, mert kevéssel beéri, vadássza a vadat és halássza a halat (mintha vadászati és halászati kihágás nem is volna a világon), felesége pedig szövi ruháját. Ez az idilli állapot azonban nem sokáig tart, mert megjelenik a vigéc: ez csinál minden bajt. Ő terjeszti el az anyagi és erkölcsi romlást a vidéken, de a fővárosban is. Mert feleségének annyi pénzt ad, mint amennyi kell, ez pedig elrontja a cselédeket." Íme, itt a társadalmi kérdés genezise. Pedig mekkora az anyagi romlás a fővárosban is. Tudják-e önök uraim, hogy mi az az ágyrajárás? kérdezte ekkor pátosszal a szónok. Úgy látszik, hogy senki sem tudta, mert senki sem felelt e kérdésre. Pedig mekkora lett volna a meglepetés, ha valaki fölvilágosította volna a hallgatóságot, hogy az előadás színhelyétől néhány száz lépésre tömegesen élnek emberek, akik ágyrajárnak. (Braun 1909:513) Az előadó tehát egy kifejezetten naiv és amatőr, laikus társadalomképet festett a hallgatóság elé, miközben egy súlyos társadalmi problémából erkölcsi kérdést kreált. Ehhez képest a 3.2.1 alfejezetben felidézett írások egy szinttel színvonalasabb képet állítottak, többek között az ágyrajárás jelenségéről. Braun , könyörtelenül" lecsapja az előadás által feladott magas labdát: a fővárosi élet nemismerése még korántsem biztosíték a vidéki élet ismerésére. Ha a fővárosi szellem ellenségei folytonosan azt hangoztatják, hogy a kávéházi asztal mellől nem lehet helyes képet nyerni a vidékről és általa az országról, ideje volna már egyszer kimondani azt, hogy a vidéki város középosztálya teljes elzárkozottságban él a munkásosztályoktól, a legnagyobb tudatlanságban annak életkörülményeit illetőleg. (Braun 1909:513) Ami manapság evidencia egy szociológiainak szánt cikkben, de ebben a korszakban korántsem számított egyértelműnek: Braun precízen leírja, hogy mely vidéki város milyen körében, mikor és milyen módszerekkel nyerte ismereteit, amely csaknem egy évig tartó gyűjtés eredménye. Marosvásárhelyen mintegy 300 szervezett családos munkás lakik. Ezek közül 260-at személyesen kerestem föl 1-2 építőmunkással, #8 A mondat nem igazán érthető, de talán érdemes megjegyezni: ebben a korban a népesség egy számjegyű százaléka gondolhatott egyáltalán cselédtartása, akiket a többi, több mint 9096 szegényebb női tagjai közül fogadtak fel. * 103 +
