Oldal 104 [104]
3. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 20. SZÁZAD ELSŐ KÉT ÉVTIZEDÉBEN
tartozók társadalmi valóságismerete tipikusan még problematikusabb. Braun
egy ,papok és tanítók számára" tartott , szociális református kurzus" felidézé¬
sével kezdi, amelynek egyik, általa végighallgatott — egyébként , formailag kivá¬
ló" — teológiai tanár" előadását végighallgatta. Braun megfogalmazásában:
A vidéki élet örömeit ecsetelte a főváros romlottságával szemben. Hogy milyen boldog
a paraszt, mert kevéssel beéri, vadássza a vadat és halássza a halat (mintha vadászati
és halászati kihágás nem is volna a világon), felesége pedig szövi ruháját. Ez az idilli
állapot azonban nem sokáig tart, mert megjelenik a vigéc: ez csinál minden bajt. Ő
terjeszti el az anyagi és erkölcsi romlást a vidéken, de a fővárosban is. Mert feleségének
annyi pénzt ad, mint amennyi kell, ez pedig elrontja a cselédeket." Íme, itt a társadal¬
mi kérdés genezise. Pedig mekkora az anyagi romlás a fővárosban is. Tudják-e önök
uraim, hogy mi az az ágyrajárás? kérdezte ekkor pátosszal a szónok. Úgy látszik, hogy
senki sem tudta, mert senki sem felelt e kérdésre. Pedig mekkora lett volna a megle¬
petés, ha valaki fölvilágosította volna a hallgatóságot, hogy az előadás színhelyétől
néhány száz lépésre tömegesen élnek emberek, akik ágyrajárnak. (Braun 1909:513)
Az előadó tehát egy kifejezetten naiv és amatőr, laikus társadalomképet festett
a hallgatóság elé, miközben egy súlyos társadalmi problémából erkölcsi kérdést
kreált. Ehhez képest a 3.2.1 alfejezetben felidézett írások egy szinttel színvona¬
lasabb képet állítottak, többek között az ágyrajárás jelenségéről. Braun , könyör¬
telenül" lecsapja az előadás által feladott magas labdát:
a fővárosi élet nemismerése még korántsem biztosíték a vidéki élet ismerésére. Ha
a fővárosi szellem ellenségei folytonosan azt hangoztatják, hogy a kávéházi asztal
mellől nem lehet helyes képet nyerni a vidékről és általa az országról, ideje volna már
egyszer kimondani azt, hogy a vidéki város középosztálya teljes elzárkozottságban él
a munkásosztályoktól, a legnagyobb tudatlanságban annak életkörülményeit illetőleg.
(Braun 1909:513)
Ami manapság evidencia egy szociológiainak szánt cikkben, de ebben a korszak¬
ban korántsem számított egyértelműnek: Braun precízen leírja, hogy mely vidé¬
ki város milyen körében, mikor és milyen módszerekkel nyerte ismereteit, amely
csaknem egy évig tartó gyűjtés eredménye. Marosvásárhelyen mintegy 300 szervezett
családos munkás lakik. Ezek közül 260-at személyesen kerestem föl 1-2 építőmunkással,
#8 A mondat nem igazán érthető, de talán érdemes megjegyezni: ebben a korban a népesség egy
számjegyű százaléka gondolhatott egyáltalán cselédtartása, akiket a többi, több mint 9096
szegényebb női tagjai közül fogadtak fel.
* 103 +