Seite 97 [97]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Csak néhány lakást kell végig járnunk, hogy erről meggyőződhessünk. Nyissunk be
egy lakásba a már említett Grünfeld-féle földszintes házba: a lakás áll egy kis szoba
konyhából. Bírja: két család közösen. Egy kocsis és egy cipész családja. A lakók száma
tíz: két családfő, két anya és három-három gyermek. Az egyik asszony azonfelül vá¬
randós állapotban van. A lakás bútorzata: két rozoga lapos ágy, két puhafa szék, egy
suszterbankli. Asztal nincs. Ugyan e ház egy másik lakásában. Valamivel nagyobb
szoba. Négy ágy van benne. A lakók száma itt tizenhárom. Apa, anya, kilenc gyer¬
mek (a legidősebb még anyja nevét viseli), egy házaspár mint ágyrajáró, és még egy
nagyleány, szintén mint ágyrajáró. Ágyrajárókat kell tartanunk — magyarázza a bérlő
felesége — különben nem bírnánk el a nagy házbért. (Alpári 1911:231—232)
Elgondolkodtató — már amennyire megbízható — adat, hogy az analfabetiz¬
mus általános a 40 év feletti, és terjedőben van a gyerek-kamasz korcsoportokban
(6 következő alfejezet). Alpári szerint ennek elsősorban a szegénység az oka —
például mert két gyereknek van egy pár cipője, így felváltva mennek iskolába. Az
asszonyok és a már 11-12 éves gyerekek is napszámba járnak — mégis nagyon sze¬
gények. Alpári hangsúlyozza, hogy nem a , Lumpenproletariat", hanem , a dolgozó
proletárság" körében járt (1911:234). Amelynek szegénységét ezzel az utolsó meg¬
jegyzéssel próbálja érzékeltetni: , A táplálkozási viszonyok iránt nemigen volt al¬
kalmam érdeklődni. Ámde jellemző, hogy itt a lakosok nem azt panaszolták fel
előttem, hogy drága a hús, hanem, hogy drága a kenyér!" (Alpár 1911:234)
3.2.2 Kunfi Zsigmond: Az iskola Magyarországon
Kunfi Zsigmondot a Szociáldemokrata Pártban az eltávolodni látszó elméletészük,
Szabó Ervin , pótlékaként" fogták fel. S bár — néhány kisebb írását kivéve??? — nem
rekonstruáltam Kunfi teljes munkásságát, az alább elemzett tanulmánya sem
arra utal, hogy teoretikusként sikerült volna Szabóhoz felnőnie.
Kunfi Az iskola Magyarországon című cikke (1908) éppen az elméletben a
leggyengébb. Egy szállóigével — , akié az iskola, azé a jövő" (1908:555) — kezdi,
hogy aztán rögtön , cáfolja" is:
Nem az iskola, hanem a gyár, a műhely és a szántóföld a jövendő uralmáért vívott
harcnak igazi színhelye. Abból, hogy kié az iskola, csak arra lehet visszakövetkeztetni,
hogy ki a jelennek s még inkább arra, ki volt a múltnak ura. Az iskola nem előfutárja a
társadalmi átalakulásoknak; velejárója vagy nyomonkövetője azoknak. [...)]
® Kunfi 1913-1914a, 1913-1914b; lasd még Dupcsik 2005:117, 125-127.
+ 96 +