DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
1,5
sk KI Ek]
0
8 8 765 4 322 EA1
m 1-1 helységre átlag hány személy m 1000 egyénre évente hény tüdévészhalott
3.2 abra. Tüdöveszben elhunytak aranya a lakassürüseg vonzataban, Budapest, 1911
(Pikler J. alapjan megrajzolva) Forrás: Pikler J. 1912:323
A másik írás nem tanulmány, csak egy újságíró és szociáldemokrata aktivista
rövid reflexiói a népszámlálási adatfelvételről, amelyben nyilvánvalóan — vagy
legalábbis részben — tapasztalatszerzésképpen vett részt (Alpári Gyula: Egy
számláló biztos följegyzéseiből).
A munkásoknak nincs is olyan rossz dolguk. Soknak még saját háza is van!"
— mondta az elején egy kollégája — aki a végén nagyon szégyellte ezért magát.
(Alpári 1911:229)
Budapesten vagyunk, a szépnek mondott főváros VI. kerületében. Ezt azonban a
városrész nem árulja el. Ellenkezőleg. Ha az ember körültekint, azt hihetne, hogy
valamely isten háta mögött levő faluban van. Járdának, szabályozott kocsiútnak hí¬
re-hamva sincs. A sár a házak és fakerítések tövében bokán felül ér, az út közepén
egész tócsák vannak. A mellettünk néha elhaladó teherkocsik némelyik helyen egész
tengelyig süppednek be. Az utcákon alig látni embert. Ha ilyen elhalad mellettünk
és látja, hogy mi, itt a sárban botorkálók a , fővárostól" vagyunk kiküldve, rendesen
éktelen káromkodásra fakad:
— Az istenit annak a zsidó Vázsonyinak... Mi mindent nem ígért... és most itt hagy
bennünket elpusztulni, ebben az éktelen sárban! (Alpári 1911:230)
Egy háztömbben 97 lakóra jut három klozett, de ezekből egy kizárólag a háziurat
illeti. Lakbért hetente kell fizetni (a háziúr adóelkerülési stratégiája miatt, többet,
mint a hivatalos összeg), és ha valaki nem képes erre, akkor azonnal ki kell köl¬
töznie. A rövid kis írás tele van érzékletes jelenetekkel, erős leírásokkal, markáns
véleményekkel — igaz, mindig kérdéses, hogy mennyire általánosíthatóak