Oldal 79 [79]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
összefüggések területe. Először is, hogy előfeltételezi: erkölcsi kérdések határoz¬
zák meg az egyének családi állapotát:
A munkások erkölcsi tekintetben kedvező képet nyújtanak. [...] A családi érzék nagyon
ki van náluk fejlődve. Az összes munkások 5596-a nős ember. (Somogyi 1974/1988:95)
Érdemes lett volna utánanéznie a korabeli, szabadon hozzáférhető KSH-adatok¬
nak, hogy megtudja: az össznépességben 1890-ben a tizenöt éves és idősebb
férfiak 64,7%-a volt házas. (KSH 1996:53)
A ,vadházasságok" [házasság nélküli együttélések — D. Cs.] nem tartoznak a rit¬
kaságok közé, de számukat meghatározni nem sikerült. ...némely munkásnak 6-8
gyermekl[ről]... kell gondoskodnia. Érdekes lett volna a gyermekek számát pontosan
felvenni, de ebbeli törekvéseink hajótörést szenvedtek, a munkástörzskönyv hiányos¬
ságán. (Somogyi 1974/1988:95)
Nagy kár, hogy a szerzőnek nem jutott eszébe, hogy legalább az interjúalanyokat
megkérdezze a gyerekeik számáról.
Míg a fogyasztási mutatók — mármint: ha az adatközlők megbízhatóak voltak
— meglepően jók, ezzel összehasonlítva a lakásviszonyok csak viszonylag kedve¬
zőek, legalábbis a korabeli pesti munkássághoz hasonlítva.
Bár az óbudai munkások lakásviszonyai sokkal jobbak a bal parti társaiknál, abszolúte
mégsem nevezhetők kedvezőknek. [...] A lakások legnagyobb része nem felel meg a
közegészség kívánalmainak. Gyakran összeáll két család, és közösen bérel egy nagyobb
lakást. A konyhát közösen használják...
Nemritkán a munkás, 6-8 tagból álló családjával, a konyhába húzódik, a drága
szobát jó pénzen átengedve az albérlőknek. A legénymunkások 3-5 forintot fizetnek
havonként az ágyért. A különszoba , fényűzését" csak kevés engedheti meg magának.
(Somogyi 1974/1988:87-88)
A mintegy két évtizeddel későbbi — de még ugyanezen korszakhoz tartozó —
budapesti lakásviszonyokról lesz még szó a következő fejezetben is (> 3.2.1).