Seite 77 [77]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
s a magyarországiak többsége (ó)budai; , az idősebb óbudai munkások né¬
met ajkúak, de a fiatalabbak már mind beszélnek magyarul" (Somogyi
1974/1888:76); ezenkívül ,a napszámosok között sok a felvidéki tót." (S0¬
mogyi 1974/1888:76)
s A bevándorlás tömeges korszaka ekkor már elmúlt, ezt mutatja többek kö¬
zött, hogy a külföldi (születésűek) átlagosan idősebbek, és inkább a kormeg¬
oszlásból, mintsem az etnikai eredetből következik néhány további különb¬
ség is (pl. az írni-olvasni tudás vagy a családi állapot különbségei, Somogyi
1974/1888:93 és 95).
Nem Somogyi ,érzéketlenségét", hanem a kor döbbenetes demográfiai mutatóját
mutatja, hogy a szerző teljesen magától értetődőnek tekinti, hogy egy év alatt
meghal minden ötvenedik munkás. Ráadásul nem halálos balesetben — bár, ettől
függetlenül Somogyi a balesetek számát döbbenetesnek, igaz, egyúttal tipikusnak
tekinti. 2020-2021 perspektiväjaböl pedig szinte mär kiszöläsnak tünik: amun¬
kások között a járványok is kevésbé pusztítanak, mint az 6ssznépességben,
részben a magas szintű beoltottságnak köszönhetően...
... A balesetek száma megdöbbentően nagy. Alig van a gyárban munkás, aki kisebb¬
nagyobb sebhelyet fel nem mutathatna, alig múlik el nap, melynek ne volna a maga
sebesültje. [...] [/ gaz például al Ganz-féle gyárban... minden ötödik egyénre esik egy
sérülés, míg a hajógyárban minden hetedik munkás lett baleset áldozata. [...] Halálos
kimenetelű sérülés ez évben nem fordult elő. [...)]
...1886-ban... az ázsiai kolerajárvány, mely ez évben a főváros terén oly sok áldoza¬
tot kívánt, a hajógyári munkások és azoknak családai között egyáltalán fel nem lépett.
Úgyszintén kímélvel maradtak a himlőjárványtól is. Az összes munkásokat a gyári
orvos a himlö ellen beoltotta. [...]
A halálesetek száma 1886-ban 30-at tett. Legtöbb haláleset 19 volt a légzési szervek
bántalmainál, amelyeknél a betegek 2096-a hunyt el. Az agybántalmaknál a betegek
40%-a halt meg. Ezer, a hajógyárban 1886-ban alkalmazott munkás között átlag 19
hunyt el. (Somogyi 1974/1988:78-81)
Somogyi csak a munkások életmódja terén fordul közvetlenül a munkásokhoz.
Sajnos, csak kikövetkeztetni lehet, hogy a kérdőíves kérdezés kudarca után va¬
lószínűleg egyfajta interjúzós adatfelvételhez folyamodott, de semmit sem tudunk
meg arról, pontosan hány munkással beszélgetett el, milyen körülmények között
(mert feltehetően nem mindegy, hogy például jelen voltak-e munkatársak és/
vagy a művezető). Ezen, a protoszociológiára nézve tipikusnak tekinthető atti¬
tűdre utal, hogy Somogyi a tanulmány kétharmadánál, mintegy mellesleg nyújt
.76 +