Seite 61 [61]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
s A nyelv tehát a társadalmiság legfontosabb eleme: , A nemzet lesz nyelve,
hite és társadalmi szerkezete által" — idéztük az előbb, s Hunfalvy akkor
így folytatta: ,E három közt a nyelv az első; ez a nemzetnek születése és, ha
szabad így mondani, életének fája is." (Hunfalvy 1876:48) A nyelv az ember
számára alapvetőbb jelentőségű, mint a vérségi kötelékek, a származás: mert
asszimiláció útján is be lehet kerülni egy nemzetbe (, hozzáragaszkodás"),
vagy ki lehet onnan kerülni (, elszakadás").
A németből magyarrá asszimilálódott Hunfalvy itt nyilván , hazabeszél", de azért
elméletileg is átgondolta:
az mi a nemzetet képezi, kiváltképp a nyelv, nem születik az emberrel, az a társada¬
lommal, a néppel jár; az egyed... itt nem állat, melly illető fajának egy darabja, hanem
ember, a ki egy társadalomnak, népnek vagy nemzetnek tagja, s mint illyen a társa¬
dalom öröklött javaiban osztozik, s azokat maga tehetségével is fenntartja, szaporítja
s utódaira hagyja. (Hunfalvy 1876:34)
Sarkítva: Hunfalvy nem , elhagyta" a társadalom tanulmányozását — csak meg¬
győződésévé válhatott (vagy éppen különösebb reflexió nélkül ebbe az irányba
tartott szellemi fejlődése), hogy a , társadalom" lényegét a néprajz és a nyelvészet
segítségével jobban meg lehet ragadni, mint a még ki sem alakult, a Comte által
is csak , ígérgetett" szociológia eszköztárával.
2.2.3 Mozaik: Eötvös József,
avagy miért nem lett magyar Tocgueville II.
Báró Eötvös József (1813—1871) apja Eötvös Ignác volt, , Magyarország legellen¬
szenvesebb embere", hírhedten császárhű hivatalnok; anyja német arisztokrata,
a kis József állítólag csak iskoláskorában tanult meg magyarul. Apja ugyanakkor
azt a Pruzsinszky Józsefet fogadta mellé házitanítónak, akiről tudta jól, hogy
egykor a Martinovics-mozgalom részeseként börtönben is ült. Eötvös ,,csoda¬
gyerek" volt, huszonkét évesen az Akadémia levelező tagja, majd pár év múlva
rendes tag, illetve a Kisfaludy Társaságnak is tagja, később mindkét intézmény¬
nek az elnöke is lett.
Közhivatalnok, irodalmár, aki már az 1840-es évektől aktívan politizált. Az
ún. centralisták egyik vezető alakja. A centralisták — Eötvös, Szalay László,
Trefort Ágoston és mások -— sajátos áramlatot képeztek a liberális táboron belül.
Irányvonalukat leginkább az különböztette meg, hogy bizalmatlanok voltak azzal
kapcsolatban, mennyire lehet a vármegye egy liberális ellenzéki politika alapja.
" 60"