Oldal 55 [55]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
— a parasztok akkor sem voltak , a magyar nemzet?" tagjai, ha történetesen
magyarul beszéltek."
A koraújkori nemesség túlnyomó többsége azonban vagy magyarajkú volt, vagy
tudott magyarul is. A nemzetfelfogás modernizációján dolgozó magyar politikai
elit és politizáló középrétegek számára , logikusnak" tűnt egy hibrid felfogás: a
magyar nemzethez tartozik (kellene, hogy tartozzon) a Magyar Királyság minden
alattvalója, a jövőben remélhetőleg állampolgára; ugyanakkor erősen kihangsú¬
lyozták a nemzet etnikai-nyelvi magyar jellegét is. Mindez egy olyan országban,
ahol a népesség nagyobb része nem-magyar volt, ? olyan feszültségekhez vezetett,
amelyek végigkísérték a történelmi Magyarország egész hátralévő történetét.
Minderről másutt is írtam (sajnos nem a témát megillető részletességgel, és
egyelőre csak angolul: Dupcsik 2019). Ami itt és most érdekes számunkra: a
nemzetről és etnikumról szóló diskurzus, bár időnként , ígéretesen"
protoszociológiai gondolatokat is felvetett, Magyarországon szinte elkerülhetet¬
len erővel sodródott egyrészt a politikai, másrészt az irodalmi üzemmód felé
(vagy a kettő közötti sáv esszéiben, publicisztikáiban, röpirataiban nyilvánult
meg). Lássunk két példát:
Kossuth Lajos, aki akkor már egyértelműen az ország legfontosabb opinion
leadere, közvélemény-formálója volt, 1847-ben Hamburgban, de magyarul meg¬
jelentetett egy fontos röpiratot (névtelenül, a korabeli Magyarországon így is
,mindenki" tudta, hogy ő a szerző). Ha megpróbálkozunk a műben tükröződő
nemzetfelfogás (Kossuth 1847:375—383) összefoglalásával a mai társadalomtu¬
dományos nyelven, akkor ennek lényege a következő: a , közös származás", a közös
nyelv, a kultúra, a mindennapi élet struktúrái, családformák, tipikus habitus stb.
kijelölnek egy sajátos, , természeti" jelenségként értelmezett csoportot, amelyet
Kossuth nemzetnek nevez. Igaz, rögtön a következő mondatban pontosít: csak a
nemzet egy típusáról van szó, amelyről a későbbi fejtegetései alapján világossá
válik, hogy tulajdonképpen a nyelvi-etnikai csoportokkal azonosítható.
Egy emberfaj, mellyre a közös származás, közös nyelv, és ebből eredőleg az erkölcsök,
szokások és családi élet egyenlősége egy általános — hogy úgy szóljak — természeti
jellemet ruház, nemzetnek hivatik. Illy értelemben minden népfaj, melly az emlitett
u
„E helyen a nép neve és elnevezése alatt egyedül a főpap és báró urakat és egyéb mágnásokat s a
többi nemeseket kell értened, de nem a nem nemeseket. Noha e kifejezés: nép minden nemest és
nem nemest egyaránt felölel, mindazáltal a nem nemesekről (kiket a köznép elnevezés alatt
értünk) e részben célunkhoz képest szó sincsen [kiemelések tőlem — D. Cs]." (Werbőczy é. n./1514:4.
Czim)
52 A folyamatos, lassú asszimilációs folyamatot követően, még a Horvátország nélkül vett
S
Magyarorszägon is csak az utolsö, 1910-es nepszämläläson kerültek nemi többsegbe a magyarajkuüak.
« 54 ¢