Page 52 [52]
2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN
s a német arisztokrata a szolgálókra panaszkodik, és hidegen hagyja az ame¬
rikai politikai berendezkedés;
s az angol pedig mindenbe beleköt: , az angol büszkeségnek, az amerikaiak
iránti gyűlölségnek, az irigység igazságtalan ítéleteinek s ezen nemzetet
megvető gőgnek is hív példánya. Egy alkalmat sem mulat el, hol az ameri¬
kaiak gyenge oldalait felfedezheti." (Bölöni 1984/1831:379)
Bölöni , házi körülményeiről" a fejezet elején írtam (— 2.1). E viszonyok itt és
most legfontosabb elemét az jelentette, hogy az ellenzéki irányzatok egész ská¬
lája vélte úgy, hogy Magyarországon társadalmi modernizációra és Bécstől va¬
ló nagyobb függetlenségre van szükség. Kiterjedt utazási irodalom alakult ki,
Széchenyi István és Wesselényi Miklós (1986), Szemere Bertalan (1983), Táncsics
Mihály, Irinyi József (1998) és mások is egy-egy könyvben örökítették meg nyu¬
gati utazásaik tanulságait. Bevallottan mintákat kerestek a nyugati országokban
— átvehető, Magyarországra átültethető tarsadalmi-, politikai-, gazdasagi- és
kulturális mintákat, az alkotmányos berendezkedéstől egy-egy érdekes mező¬
gazdasági technikáig.
Mitosznak minősíteném a - kortársak egy részénél, illetve az utékorban —
elterjedt képet, mely szerint a reformkori ellenzéki értelmiségiek kritikátlanul
elfogadtak mindent, ami nyugati. A reformkori magyar utazók ugyanis általában
nagyon is kritikusan néztek körül, látták, hogy Nyugaton sem minden fenékig
tejfel; nem tökéletes társadalmak, , csak" jobban működnek, mint a magyar tár¬
sadalom — vagy mint a korabeli német kisállamok, amelyeket az elmaradott,
bornírt kis zsarnokságok példáinak tekintettek, s amelyeket kisebb kockázattal
lehetett bírálni, mint Ausztriát. , Igenis, mi utánozzuk Angliát és Franciaorszá¬
got; jele, hogy nem akarjuk utánozni Braunschweigot és Schwarzburg¬
Rudolfstadtot” — irta Szalay Laszlé egy híres cikkében. (1847.I:207)
Bölöni könyve Magyarországon először nagy sikert aratott, majd betiltották.
Előtte azonban még megjelent és elkelt számos példány, a következő évtizedben
Petőfi Sándor például gond nélkül el tudta olvasni a pápai kollégium könyvtárá¬
ban." Ez a történet egyszerre példázza, egyrészt, hogy mennyire hangsúlyos volt
a korabeli proto-társadalomtudomány irodalompolitikai olvasata (mind az ol¬
vasók, mind a hatóságok számára), másrészt pedig azt, hogy milyen régi hagyo¬
mányunk az elvileg szigorú szabályozás, ami a gyakorlatban kijátszhatónak bi¬
zonyul.
18 Szigethy Gábor: Magyar irodalomtörténeti előadás, ELTE BTK, 1988/1989. 2. fv.
+51 +