2. A MAGYAR PROTOSZOCIOLÓGIA A 19. SZÁZADBAN
politikai küzdelmek elfedték, hogy az 1848 politikai vívmányait kiirtani igyekvő
bécsi kormányzat a forradalom társadalmi vívmányaiból már semmit sem vetett
el, innentől kezdve folyamatos volt a modernizációs politika. A közéletről szóló
diskurzust továbbra is , Ausztria és amagyarok?" politikai és jogi viszonya (az ún.
közjogi kérdés) határozta meg, pedig voltak további fontos fejlemények is:
s 1850 és 1913 között Magyarország nemzeti jövedelme több mint nyolc és
félszeresére (Hanák 1975:300), ipari termelése tizenkétszeresére növeke¬
dett (Hanák 1975:306—307)." A fejlődés egyes mutatói lenyűgözőek: a vas¬
útvonalak hossza vagy a Magyarországon használt erőgépek teljesítménye
több mint a százszorosára nőtt a 19. század közepe és az első világháború
kirobbanása között.
Miközben a politizáló elit és a középrétegek a közjogi kérdésre fókuszáltak, igye¬
keztek háttérbe szorítani, hogy
s a korábbi agrárországban az iparosodással új politikai aktor (lehetősége)
jelent meg (— 2.3.2), illetve
s kiéleződtek a sokáig nem meghatározó jelentőségű etnikai ellentétek
(> 2.2.2). 1848-1849-ben egy látens etnikai polgárháború is zajlott; utóla¬
gos bölcsességgel könnyű megállapítani, hogy az így kialakuló törésvonalak
jelentették az egyik legfontosabb tényezőt a történelmi Magyarország fel¬
darabolása felé vezető úton.
A tudományos intézményesülés hasonló mértékben fejlődött, a korábbi egy tu¬
dományegyetem négyre szaporodott (úgy, hogy a hasonlóan magas színvonalú
Műszaki Egyetemet ide sem számolták). Ugyanakkor a , társadalmi kérdést",
amelynek vizsgálatát a nyugati államokban a kialakuló szociológia akarta ma¬
gának, Magyarországon jelentős mértékben meghatározta, kitakarta vagy eltor¬
zította a közjogi kérdés, illetve a nemzetiségi kérdés kisugárzása. Nem csoda,
hogy ilyen közegben, az 1914-ig terjedő periódusban legfeljebb a néprajztudomány
(és bizonyos mértékben a közgazdaságtan) tudott intézményesülni. Kiterjedt
protoszociológia létezett ugyan, de bizonytalan határokkal; művelőit túl erős
tendenciák sodorták más, közügyekkel foglalkozó diskurzusok — mindenekelőtt
a politika — irányába.
"7 Katus László úgy fogalmaz, hogy változatlan (1913-as) árakon nyolcszorosára nőtt az ipari
termelés, igaz, 1867-től 1913-ig (1987:694); de nincs ellentmondás, mert az 1850-es években,
alacsony bázisszintről, de éppen ezért jelentős növekedés volt.