Page 23 [23]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
forradalom fogja majd örök időkre felszámolni, amikor létrehozza a békés, ér¬
dekellentétektől és konfliktusoktól teljesen mentes kommunista társadalmat.
Legalábbis a túlélők számára. Pontosabban: a túlélők leszármazottai számára.)
Az utolsó bekezdésekből nyilván kitűnik, hogy e sorok szerzője nem igazán
rokonszenvezik a fenti , a Bűn és az Erőszak fegyverét forgatva áttörünk a Bűn¬
telen, Eröszak- es Kizsakmänyoläsmentes Viläghoz” felfogässal. A „miert” elött
azonban lássuk az ígért harmadik történetet:
A Bibliában olvashatjuk: az elfogott Jézust Poncius Pilátus elé hurcolják, kö¬
vetelve, hogy ítélje el és végezze ki a , lázítót". Krisztus nagy hatást gyakorol
Pilátusra, de ő mégiscsak a Római Birodalom tisztségviselője volt a megszállt
tartományban, aki fő céljának a nyugalom (és a római uralom) fenntartását te¬
kintette. Pilátus, éppen ezért, bár , mosta kezeit", nem bocsáthatott egyszerűen
szabadon valakit, akinek felelősségre vonását egy izgatott tömeg követelte. Látott
azonban egy kiskaput: a hagyomány szerint azon a napon, amikor a jelenet tör¬
tént, megkegyelmezhetett egy tettesnek, így megkérdezte a népet, hogy ki legyen
a kedvezményezett, Jézus vagy egy Barabbás nevű kegyetlen bűnöző? A tömeg
az utóbbi nevét zúgta -— Jézust pedig megfeszítették.
Karinthy Frigyes Barabbás című novellája apokrif módon folytatja az evan¬
géliumi történetet: amikor Krisztus harmadnapon feltámadott, csupa lelkiisme¬
retfurdalástól zokogó emberrel találkozott, akik megbánták választásukat, és
kérték a törlesztés lehetőségét. Jézus a tömeg élén Pilátushoz vonult, hogy új
ítéletet kérjen.
Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, s kiállván a tornác szélére, csodálkozva
nézett végig a sokaságon, és szólt:
— Hät kit bocsässak el märmost, Barabbäst vagy a näzäretit? [...]
És ekkor zúgás támadt, mint a mennydörgés zengett fel a sokaság. És a sokaság ezt
sikitotta: „Barabbäst!”
Es remülten neztek egymäsra, mert külön-külön mindegyik ezt kiältotta: „A nä¬
zäretit!”
A mester pedig halovány lett, és megfordulván végignézett rajtuk. És külön-külön
megismeré mindegyiknek az ő arcát, de e sok arcból egyetlen arc lett az esti homály¬
ban, óriási fej, mely ostobán és gonoszul és szemtelenül vigyorgott az ő arcába, véres
szemei hunyorogtak, és szájából bűzös lé szivárgott, és torkából úgy bömbölt rekedten:
„Barabbäs!”, mintha azt horégné: , Halál! Halál! Halál!" (Karinthy é. n./1917: o. n.)
A tanulság nyilvánvaló: a társadalom , cselekvése" más mozgástörvényeknek
engedelmeskedik, mint az egyéni cselekvés, és ez igen gyakran ún. nem szándé¬
+ 22e