Oldal 14 [14]
ELőszó
deklarálta: , Orwell túl jobboldali nekem...". A kijelentés ráégett agyam merev¬
lemezére, és az azóta eltelt csaknem három évtizednek nagyjából a közepén el¬
küldtem ezen ismerősnek egy Orwell-előadásom prezentációját, próbálva vitára
vagy reflexióra késztetni. Sosem válaszolt.
Bruno Latourt (pl. 1987:104) kissé szabadon értelmezve: ha valaki útjára bocsát
egy tudományos kijelentést, egy tézist, egy fogalmat, egy elméletet, egy tanul¬
mányt vagy akár egy egész könyvet, annak pályája a befogadók körében kiszá¬
míthatatlan. Olyan ez, magyarázza a francia filozófus-antropológus, mint a
meccs, amelyben a kezdőrúgást végző játékos a továbbiakban nem tudja befo¬
lyásolni a labda pályáját, sőt, ebben a játékban a labda és a pálya mérete, anyaga,
a játékosok száma és a szabályok is állandóan változnak.
Nem rossz példázat, bár kicsit kötözködnék Latourral: azért nem mindegy,
hogy egy dollármilliókat érő aranylabdás sztár rúgja el azt a labdát, vagy egy
olyan játékos, aki még a járási bajnokságban sem tudott soha feltűnést kelteni; s
ha a játékos harminc méterről, érintés nélkül beíveli a mérkőzés egyetlen gólját,
akkor azért az nem tekinthető véletlennek (főleg, ha a szóban forgó játékosnak
volt már néhány látványos megmozdulása abban a szezonban).
De a francia sztárszerzőnek abban igaza van, hogy a hatások gyakran kiszá¬
míthatatlanok. Repárszky Ildikóval közösen írt középiskolai történelemtanköny¬
vünk (2003) egy - szerintünk tényszerű és nem is túl jelentős — kijelentése, mely
szerint az 1930-as évek végére a Balti-tengertől a Földközi-tengerig egyedül
Csehszlovákiában maradt parlamentáris demokrácia, durva támadást kapott.
Valaki tajtékozva kommentelte az interneten, hogy , már nem elvtársak a cseh¬
szlovákok, nem kell a sejhajukat nyalni..." A tankönyv egyébként az 1914-től az
EU-csatlakozásig tartó korszakról szólt: két világháború, forradalmak, ellenfor¬
radalmak, puccsok, inváziók, a legkülönbözőbb magyar embercsoportok üldö¬
zése, rendszerváltások sorozata, Trianon, holokauszt... Azt hittük, könyvünkkel
igazi aknamezőre merészkedünk, de egyik sem robbant. Más témával kapcso¬
latban nem intéztek hozzánk támadásokat, de még kritikákat vagy polemikus
megnyilvánulásokat sem. Igaz, volt egy szakmai érdekcsoport, amelynek állító¬
lag voltak problémái a tankönyvvel -— de vita helyett inkább kivárták azt a hely¬
zetet, amikor politikai támogatással el tudták lehetetleníteni azt, illetve — egy
kivételével — az összes többi konkurensüket is."
: E csoport tagjai lettek az új tankönyvsorozat szerzői, szerkesztői és bírálói, minden szakmai
kritikát lesöpörtek, mint , politizálást", majd — nehéz a mai Magyarországon nem szatírát írni
— a csak részben megváltozott összetételű csoport, de még ugyanazon kormány alatt, mindössze
hat év után elkezdte lecserélni a saját tankönyvsorozatát is (az egész történetet lásd Dupcsik—
Repárszky 2020).
+13 +