Egy idegen nyelv tanítását általában az ábécé tanításával (is) kezdjük.
Amennyiben vannak olyan beszédhangok, amelyek nem feleltethető¬
ek meg egyetlen hanggal sem a nyelvet tanuló anyanyelvének egyetlen
hangjával semben, nehézségek támadnak a beszédhang és így a fonéma
rögzítésében. Ilyenkor hívhatunk segítségül egy harmadik nyelvet, olyat,
amelynek artikulációs bázisa ismerős lehet a tanuló számára. Nehéz
azonban olyan nyelvet találni, mely egy ukrán anyanyelvűnek gyakorla¬
ti vagy artikulációs segítséget nyújthatna például az u hang kiejtéséhez.
Mivel korábban a legtöbben angolt tanultak, néha az innen vett párhu¬
zamokkal lehet tippeket adni a kiejtéshez.
A magyar hangrendszer teljes és tökéletes elsajátítása az ukrán anya¬
nyelvűek számára több nehézségbe is ütközik. A két nyelv beszédhang¬
állománya ugyanis számos alapvető eltérést mutat.
Összehasonlításképpen: a magyar kiterjesztett ábécé 44 betűjével és
hangjával szemben az ukránban 38 betű van; az előbbiben 30 mással¬
hangzó, az utóbbiban 32. A mássalhangzók artikulációjának elsajátítása
nagyjából zökkenőmentes, mivel a legtöbbre található ukrán nyelvi pél¬
da. A magánhangzók rendszerének különbsége azonban jóval szembetű¬
nőbb: a 14 magyar magánhangzóval szemben mindössze 6 példa találha¬
tó az ukrán nyelvben. Emellett az ukrán nyelv nem ismeri a hosszú-rövid
magánhangzó-szembenállást. Ez egyébként is Európában különleges sa¬
játossága nyelvünknek, igaz, nem egyedülálló a világon. Megtalálhatók
az ilyen fonémapárok a japánban, a szingalézban, a kikuyuban, s a többek
között Új-Zélandon beszélt maoriban, illetve a lugandában.
A mi esetünkben az is zavaró tényező, hogy a hangok különbözősége
mellett a betűk írásmódja is különböző. A magyar latin betűs írásmódjával
szemben az ukrán cirill betűket használ. Bár az angol nyelvvel való talál¬
kozás miatt már mindenki találkozott latin betűs írással, a kezdeti idősza¬
kot nagyban meghatározza, hogy hozzá kell szokni az új helyzethez. Így is