Oldal 13 [13]
A HANGTAN SZEREPE AZ IDEGENNYELV-OKTATÁSBAN
edzek = [én eddzek], menedzser = [meneddzser]; kivétel a szabaly
alól ahomográf egyek alak, ahol a kiejtés lehet egyek = [egyek], pél¬
dául Én egyek valamit. de lehet [eggyek], például Ők ketten egyek.)
c) -C (egy szótagú, egy mássalhangzóra végződő szavakban a szóvé¬
gi mássalhangzó a standard ejtésben geminálva, hosszan ejtendő,
példaul stop = [stopp], Bosch = [boss])
A szegmentumok jólformáltságának másik mércéje a morfémák megfelelő
kapcsolata, amely elsősorban a magánhangzók megfelelő (morfémákon át¬
ívelő) tővégi illeszkedését jelenti (nem mindegy, hogy cigizek vagy cigizok).
A magyart mint idegen nyelvet tanulókkal fontos tudatosítani egyrészt
a palatoveláris (hátul képzett, elöl képzett), másrészt a labiális (ajakke¬
rekítés szerinti) illeszkedést. A képzés helye szerinti illeszkedés lényege,
hogy a toldalékváltozatok közül a szótőben található elöl képzettekhez elöl
képzett toldalékvaltozatok (paradicsom+ot, reggeliz+ek). Kivételt a szabäly
alól csupán a feltételes módú igék E/1 személyű alakja jelenti (ott ugyanis
mindig -nék toldalék használatos, azaz adnék és nem "adnák).
A vegyes hangrendű tövek toldalékolása bonyolultabb szabályok alap¬
ján működik, ám alapjában véve a tő utolsó magánhangzójához igazodik:
a) ha az utolsó magánhangzó veláris, a toldalék is veláris (gitäar+ral),
b) ha a tővégi magánhangzó palatális labiális, a toldalék magánhangzó¬
ja palatális labiális, a toldalék magánhangzója palatális (sofőr-trel),
c) ha a tővégi magánhangzó palatális illabiális, a toldalék magán¬
hangzója ingadozik, mégpedig annál inkább, minél alacsonyabb
nyelvállású a magánhangzó. így i, í után általában veláris toldalék
következik, pl. kocsiban, papírral; é után már jelentkezik az ingado¬
zás, pl. takarékban, de konkrétan/konkréten (vö. Kassai 1998: 141).
A magyar nyelv beszédhangjainak sorrendje különféle erősségű sza¬
bályokat követ (igaz ez akkor is, ha a kiejtésnek többféle stílusa vagy
normája is létezik), így a magyar halandzsa szövegek sem állhatnak
bármilyen beszédhangok bármilyen kombinációjából. Az anyanyelvi
grammatikai kompetenciákkal rendelkező beszélők más halandzsa szö¬
vegeket alkotnak, mint a nyelvtudás alacsonyabb fokával rendelkezőek
(jó gyakorlat lehet halandzsa szövegek íratása, mellyel a hangsorépíté¬
si kompetenciák bizonyos fokig mérhetőek lehetnek; fontosnak tartom
megjegyezni, hogy minden nyelv saját hangsorépítési szabályokkal ren¬
delkezik az azonnyelvi halandzsa szövegek alkotásakor; érdemes például
+ 12 +