Oldal 10 [10]
A HANGTAN SZEREPE AZ IDEGENNYELV-OKTATÁSBAN
cezúrát is tesz az idegennyelv-tanulás percepciós és artikulációs fázisai
közé. Mivel a nyelv beszélt változata is számos változattal rendelkezik
(köztük dialektális és szociolektális változatokkal), illetve az ún. lazí¬
tásos jelenségek (erről bővebben Lanstyák 2009: 65—105) elsősorban
a kiejtést jellemzik, a helyes, pontosabban adekvát kiejtés elsajátíttatása
mellett a hallás, percepció gyakorlására is nagy hangsúlyt kell fektetni
(gondozatlan vagy gyors beszédben például a magyar "hull! és "hol, túl
és tol hangsorok kiejtése identikussá válhat, a helyes értelmezésben
a szövegkörnyezet — például a grammatika - segíthet).
Az idegennyelv-tanulás folyamán elsajátított vagy elsajátítandó min¬
ták egyike az adott nyelvi kiejtés, amely a nyelvet tanuló korának, a saját
és elsajátítandó nyelv artikulációs bázisai közti különbségek függvényé¬
ben különböző nehézségű lehet. Az adekvát kiejtés elsajátítására vonat¬
kozóan nincs egységes elfogadás — amíg a kommunikációt nem zavarja,
nem jelent különösebb negatívumot.
Az adekvát kiejtés (és így egyben elsajátítása is) két alapvető részből
tevődik össze: a szegmentális és szupraszegmentális elemek megfelelő,
a nyelvváltozat normájához igazodó artikulációs szabályrendszeréből,
normáiból (de nincs köze például a lexikális, esetleg mondatépítő sza¬
bályokhoz; ezen általánosság alól kivételt jelent némelyik szupraszeg¬
mentális jelenség, amelyeknek jelentésmeghatározó szerepük lehet, mint
például a szó-, szakasz- vagy mondathangsúly, azonban ezek használata
sokkal inkább pragmatikai, mint hangtani kötöttségű). A beszéd eme
két alapvető elemének megfelelő gyakorlása alapvető fontosságú a helyes
magyar kiejtés elsajátításában.
Idegennyelv-elsajátítás folyamatában egyformán kiemelten kezelen¬
dők az artikulációs és akusztikai gyakorlatok — akár játék formájában
is. A beszélt kommunikáció minkét végpontja (beszélő és hallgató)
ugyanazon szabályok mentén építi fel a beszédet, a kommunikációt:
éppen ezért nyelvtanuláskor nem csak a saussure-i langue elemeit kell
előtérbe helyezni, hanem az akusztikum és pragmatikum kapcsolatából
eredő instanciákra is hangsúlyt kell fektetni. A beszéd komplexitását
többféleképpen lehet ábrázolni (akár annak hangsúlyozni kívánt eleme¬
it kidomborítva), az alábbi egyszerű ábra a beszéd információfeldolgo¬
zásának szintjeit ábrázolja — befogadói oldalról elsősorban az adekvát
akusztikum fontosságát kiemelve, jelezve, hogy a grammatikai feldol¬
gozás csak az észlelés akusztikai és fonetikai/fonológiai szintje után