Page 231 [231]
230 : ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
harcos fogja őt körbe. Az 1873-as oszmán (népj)viseleti album példája rávilágít
arra, hogy az öltözködés - s még inkább a kiválasztott öltözetekről készült fény¬
képek — mennyire alkalmasak arra, hogy közvetlenül és leegyszerűsítve mutassák
be a politikai, társadalmi és kulturális életkörülmények és identitások közötti
összetett kapcsolatokat.
A növekvő számú európai utazót, aki felkereste az oszmán tartományokat,
nagyon izgatta az , eredetiség", ezáltal a helyi ünnepségek, szokások és az ottani
emberek öltözködése. Ez a kíváncsiság részben azzal magyarázható, hogy a 19.
századi európai kereszténység és európai misszionáriusok különösképpen érdek¬
lődtek a Biblia és a Paradicsom földjén élő emberek iránt. Ez vélhetőleg abból
az ősi keleti civilizációk iránti rajongásból fakadt, mely Európában a felvilágo¬
sodás kora óta jelen volt. Továbbá szerepet játszhatott benne a gyarmatosítók
hozzáállása és előítélete is, mely a feltételezett oszmán, keleti vagy muszlim elma¬
radottságot igyekezett felkutatni. Bárhogyan is legyen, az európai utazók jelen¬
létükkel és érdeklődésükkel egyszerre váratlan és fontos szószólókká lettek a
tartományok lakóinak gyakran nehéz helyzetével kapcsolatban. Ez különösen
megfigyelhető volt a kelet-anatóliai felföldeken élő örményeknél. Az európai
útikönyvekben található számtalan kép, mely a falusiak nyomorúságát mutatja,
ebben az összefüggésben úgy is értelmezhető, mint amit Martin Schulze Wessel
és Jörg Reguate úgy nevez, hogy , felhívás Európához",?"t mégpedig politikai és
pénzbeli segítségért. A lefényképezett falusiak szánalomért esdeklő testtartása
olykor beállítottnak tűnik, de rongyos ruhájuk és csupasz lábfejük igencsak
valóságosak; ez a fajta valóság jelenik meg a fotóstúdiók fényképein.? Még ha a
fényképészet megfizethetővé is vált szélesebb körű társadalmi osztályok számára,
a családi fotók továbbra is megmaradtak egyfajta státusszimbólumnak a jól
szituált városi lakosság számára. Ráadásul az öltözet, amelyben megörökítették
magukat, egyfajta üzenet volt, melyben kifejezésre juttathatták saját vélt vagy
óhajtott pozíciójukat. Ez a legtöbb vidéki számára megfizethetetlen luxus maradt.
53 Hamdi Bey; de Launay: Les costumes populaires. 320.0.
524 Schulze Wessel, Martin; Requate, Jörg (szerk.) (2002): Europäische Öffentlichkeit: Trans¬
nationale Kommunikation seit dem 18. Jahrhundert, Frankfurt am Main.
»s Pl. Kevorkian; Paboudjian: Les Armeniens dans !’Empire Ottoman. 486., 490., 491., 492.
o. stb.