Page 222 [222]
9. Családi arcképek: képforrások a kései Oszmán Birodalom társadalomtörténetéhez e 221
kal vittek a menedékhelyükre: például egy fakanál-készlet, merőkanállal. Ezt a
készletet általában a család otthonának bejáratánál akasztották föl, ahol a kana¬
lak száma megegyezett a háztartást alkotó személyek számával; a család számára
az étel elosztását szolgáló merőkanál a pater familiast testesítette meg." Ma már
számos keleti oszmán tartományból származó kanál látható az Örmény Néprajzi
Múzeumban (Sardarabad), illetve a mai Örmény Köztársaságban, Jerevánban
található Örmény Történeti Múzeumban. Ezek alapján olyan családi egységekre
következtethetünk, melyet inkäbb 8-10 fő alkotott, semmint a feltételezett átla¬
gos öt fő.
Ennél a hipotetikus megfigyelésnél jóval informatívabbak azok a szavakban
kifejtett hozzáfűzések, melyek a (keleti) tartományokban élő örmény és muszlim
háztartások esetlegesen eltérő méreteire utalnak. Itt olyan megjegyzésekre gon¬
dolunk, mint amilyet a nem-muszlimokra kiterjedő sorozásról szóló vitában
érvként vetettek fel 1909-ben. A toborzási törvény felmentést adott azon frissen
besorozott katonáknak, akik családjaik egyedüli kenyérkeresői voltak. Az örmény
hozzászólók azt kifogásolták, hogy ezt a rendeletet döntően a szűk családot alkotó
muszlim háztartásokra alkalmazták. Az örmények (és még általánosabban a
keresztények) nagyobb, kiterjedtebb háztartásokban éltek, ahol mindig akadt
másik férfi, hogy a besorozott katona kenyérkereső szerepét átvegye, és így az
nem kaphatott felmentést.s°
Öltözet, megjelenés és póz
A családi portrék társadalmi, kulturális és bizonyos mértékig politikai szempon¬
tok alapján történő elemzése nyújtja vélhetőleg a legtöbb eredményt. Ezekre
leginkább a megjelenés, a póz, az öltözködés és a kiegészítők utalnak. Mivel ezek
a fényképek minden bizonnyal nem természetes leképezései a valóságnak, sokkal
54 Személyes beszélgetés Svetlana Poghosyannal, az Örmény Néprajzi Múzeum tudomá¬
nyos igazgatóhelyettesével, Sardarabad, 2013. július 11-én; Marutyan, Harutyun (2001):
Wood. In Abrahamian, Levon; Sweezy, Nancy (szerk.): Armenian Folk Arts, Culture, and
Identity, Bloomington / Indianapolis, 101-112. o., Id. különösen 107-109. o.
5 Kalpakdjian, A. (1909): „Votch-Islamnerou Zinvorakroutian Shourtch.” Jamanag, 1909.
oktöber 9. (24. Ramazan 1327), 1. o.