Oldal 210 [210]
8. Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza 209
hogy megvédjék magukat a támadásokkal szemben. Tulajdonképpen a fennálló
rendet akarták konzerválni, és a helyi autonómiájukat, melyet megbolygattak az
oszmán központosító politika újabb kívánalmai és az újfajta kurd támadások.
Ilyen értelemben tehát ellenállásukban konzervatívnak kell őket tekinteni.
Az örmény közösségen belül a modern nemzetté válás bizonyos egységesítést
jelentett; az átmeneti és vegyes formákat — mint amilyenek az arab, kurd vagy
török nyelvű örmények, vagy a látszólag iszlám hitre áttért, rejtőzködő örmé¬
nyek — igencsak nehezen lehetett besorolni. A modern nemzetek kialakulásához
vezető folyamatok erősebb elhatárolódást vontak maguk után. Korábban lét¬
formák és világnézetek kölcsönhatásban álltak egymással, ami ritkán járt konflik¬
tusok nélkül; , vegyes formák" sokasága jellemezte a társadalmat, nem pedig
„tiszta formäk” homogenitäsa. A 19-20. századi sasuniak valós hétköznapi élete
jelentősen eltért attól a képtől, amit a mítosz nemzeti átértelmezése a sasuni
lakosokról felvázolt. Sasun örmény lakossága igenis elarabosodott, elkurdosodott
vagy eliszlamizálódott volt. Tulajdonképpen pont az ellenkezőjét képezték annak,
mint amit eredeti és valós örményként elképzeltek, vagy mint ahogy a mítosz
ezt leírja. A mais oly közkedvelt sasuni néptáncokon és népviseleteken, melyek
a sasuni mítoszt profán módon testesítik meg, a sasuni örmények és az ottani
kurdok egyaránt osztozkodtak.
Ez a plurális látásmód -— mely az egyént a másokkal való kapcsolatban és
konfliktusban is úgy látja, mint aki másokkal kölcsönhatásba lép — abban a népi
eposzban is megnyilvánul, mely a sasuni mítosz gyökere. Sasuni Dávid és Mszra
Melik, a népi eposz főszereplői, testvérek. Ezáltal a hegyi erőd szembeszökő
tulajdonsága épphogy nem az elszigeteltség és nem a lezártság, mint ahogy azt
várnánk. Pontosan ellenkezőleg, a szabadságot nem elhatárolódás révén őrzik
meg, hanem a másikhoz való kapcsolódásban. Csak úgy lehet megőriznünk azt,
ami a sajátunk, ha folyamatosan alkalmazkodunk, tapasztalatot cserélünk és
gyarapodunk ideiglenesen velünk egy helyen tartózkodó emberek révén, szom¬
szédaink, sőt ellenfeleink révén. Az erőd nem véd meg sem a kölcsönös viszo¬
nyulástól, sem attól a kihívástól, hogy folyamatosan súrlódjunk, összeütközzünk
és változzunk. A megőrzést és az egyediséget az eposz is dinamikusan és mások¬
kal kölcsönhatásban láttatja, ezt fogalmazza meg költői eszközökkel.