Oldal 206 [206]
OCR
8. Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza e 205 ciklus azt beszéli el, ahogy Covinar, népének megmentéséért, vállalja az áldozatot, és feleségül megy az idős bagdadi királyhoz. Ebből a frigyből két fiúgyermeke születik, Szanaszár és Baghdaszár (Baltazár). Szanaszár Sasun erődjében otthonra talál. A második ciklus Szanaszár három fiának a sorsát követi nyomon. Mher, az Oroszlán - az elsőszülött —, emberfeletti erőkkel bír. De utódra sokáig kell várnia, míg aztán két fia is születik. Dávid nevű utódjának születéséért a saját életével kell megfizetnie — ahogyan azt az angyal is megjövendölte, mely örököst ígért neki. A másik fiúnak más az édesanyja, mégpedig , Egyiptom királynéja", és a két fivér, Sasuni Dávid és Mszra Melik (, Egyiptom királya") halálos ellenségként állnak egymással szemben. A harmadik ciklus Sasuni Dávidról szól, ez képezi az eposz fő részét. Elbeszéli, ahogy a gyermek Dávidot nagybátyja és gyámja, Ohan, a hegyekbe küldi, nehogy saját édesapjának a helyére igényt tartson. Dávid ezután összebarátkozik a vadállatokkal, és páratlan erőre tesz szert, mely makacsságával és hiányzó önuralmával párosítva félelmet kelt a környezetében. Végül Dávid megtudja, ki volt tulajdonképpen az édesapja, és úgy dönt, hogy megszerzi magának a jogosan járó hatalmat, és megszabadítja Sasunt az egyiptomiaktól. A két fivér és vetélytárs éveken át harcol egymással, míg Dávid meg nem öli Mszra Meliket. A negyedik, záró ciklus Dávid fiáról szól, az ifjú Mherről, aki édesapjához és nagyapjához hasonlóan mérhetetlen erővel rendelkezik. Az ifjú Mher saját édesapja ellen támad, mire az apai átok hatására egy sziklába zárva kell megvárnia, hogy az idő lejártával ismét előjöhessen, hogy rendbe hozza a szétesett világot. Az eposz szájhagyomány útján terjedt, szinte ezer éven át. A fékezhetetlen Sasuniak történetét csupán 1873-ban jegyezte le Karekin Szrvantszdjantsz püspök. Szrvantszdjantsz (1840-1892) a 19. század második felében többször is ellátogatott az Oszmán Birodalom örmény provinciáiba az örmény egyház kiküldetésében, illetve az örmény közösség (millet) világi képviselőjeként. Útjai során feljegyzéseket készített, melyekből több néprajzi-irodalmi műve is merített. A szájhagyomány útján terjedő történetek írásbeli rögzítése hozzátartozott néprajzi kutatómunkájához. Amikor Sasunban és a szomszédos Mus-síkságon felfigyelt erre a hősi eposzra, addig folytatta a keresést, míg nem talált valakit, egészen pontosan Grbo gazdát, aki a történetet teljes egészében ismerte. Elsőként az ő változatát jegyezte le Szrvantszdjantsz, musi dialektusban, és 1874-ben ki is adta. Ezt további változatok és részváltozatok követték, melyeket szintén lejegyzett, és melyeket
