Oldal 206 [206]
8. Sasun: egy örmény hegyi erőd mítosza e 205
ciklus azt beszéli el, ahogy Covinar, népének megmentéséért, vállalja az áldoza¬
tot, és feleségül megy az idős bagdadi királyhoz. Ebből a frigyből két fiúgyermeke
születik, Szanaszár és Baghdaszár (Baltazár). Szanaszár Sasun erődjében otthonra
talál. A második ciklus Szanaszár három fiának a sorsát követi nyomon. Mher,
az Oroszlán - az elsőszülött —, emberfeletti erőkkel bír. De utódra sokáig kell
várnia, míg aztán két fia is születik. Dávid nevű utódjának születéséért a saját
életével kell megfizetnie — ahogyan azt az angyal is megjövendölte, mely örököst
ígért neki. A másik fiúnak más az édesanyja, mégpedig , Egyiptom királynéja",
és a két fivér, Sasuni Dávid és Mszra Melik (, Egyiptom királya") halálos ellen¬
ségként állnak egymással szemben.
A harmadik ciklus Sasuni Dávidról szól, ez képezi az eposz fő részét. Elbeszéli,
ahogy a gyermek Dávidot nagybátyja és gyámja, Ohan, a hegyekbe küldi, nehogy
saját édesapjának a helyére igényt tartson. Dávid ezután összebarátkozik a vad¬
állatokkal, és páratlan erőre tesz szert, mely makacsságával és hiányzó önural¬
mával párosítva félelmet kelt a környezetében. Végül Dávid megtudja, ki volt
tulajdonképpen az édesapja, és úgy dönt, hogy megszerzi magának a jogosan
járó hatalmat, és megszabadítja Sasunt az egyiptomiaktól. A két fivér és vetélytárs
éveken át harcol egymással, míg Dávid meg nem öli Mszra Meliket.
A negyedik, záró ciklus Dávid fiáról szól, az ifjú Mherről, aki édesapjához és
nagyapjához hasonlóan mérhetetlen erővel rendelkezik. Az ifjú Mher saját édes¬
apja ellen támad, mire az apai átok hatására egy sziklába zárva kell megvárnia,
hogy az idő lejártával ismét előjöhessen, hogy rendbe hozza a szétesett világot.
Az eposz szájhagyomány útján terjedt, szinte ezer éven át. A fékezhetetlen
Sasuniak történetét csupán 1873-ban jegyezte le Karekin Szrvantszdjantsz püspök.
Szrvantszdjantsz (1840-1892) a 19. század második felében többször is ellátogatott
az Oszmán Birodalom örmény provinciáiba az örmény egyház kiküldetésében,
illetve az örmény közösség (millet) világi képviselőjeként. Útjai során feljegyzé¬
seket készített, melyekből több néprajzi-irodalmi műve is merített. A szájhagyo¬
mány útján terjedő történetek írásbeli rögzítése hozzátartozott néprajzi kutató¬
munkájához. Amikor Sasunban és a szomszédos Mus-síkságon felfigyelt erre a
hősi eposzra, addig folytatta a keresést, míg nem talált valakit, egészen pontosan
Grbo gazdát, aki a történetet teljes egészében ismerte. Elsőként az ő változatát
jegyezte le Szrvantszdjantsz, musi dialektusban, és 1874-ben ki is adta. Ezt további
változatok és részváltozatok követték, melyeket szintén lejegyzett, és melyeket