Page 182 [182]
7. Kapaszkodás a végsőkig + 181
tatták az oszmán kormányhoz." A kormány alig tett lépéseket annak érdekében,
hogy a keleti provinciákban élő örmények életét és tulajdonát megvédje, ráadá¬
sul az örmények által oly nagyon várt reformígéreteket folyton elodázták és
felhigították; nem csoda, hogy mindezek csalódást és bizalmatlanságot keltettek.
Veszélyeztetett helyzetükért az örmények ugyanakkor nem a kormányzati poli¬
tikát okolták, hanem épp ellenkezőleg, a központi állam végrehajtói hatalmának
a hiányosságát látták ebben, melyet a reformfolyamat volt hivatott orvosolni.
Az oszmán reformfolyamat tehát reményt ébresztett arra, hogy az oszmán állam
szervezeti egységén belül — mely komolyan veszi a meghirdetett reformokat és
az oszmanizmus eszmei közösségét, vagyis minden oszmán egységét, azok egyen¬
rangú sokszínűségében - az örmény nemzet is képes lesz arra, hogy szétszórtan
ugyan, de az oszmán egység szerves részeként megvalósítsa önmagát.17
A fenti körülmények ismeretében értelmezhető az ÖFSZ szövetsége az ifjútö¬
rök Egység és Haladás Bizottságával (EHB). Ugyan az örmény forradalmárok
fenntartás nélkül támogatták az ifjútörök forradalmat, nem sokkal az alkotmány
visszaállítása után reményeik meginogtak: az 1909 tavaszán véghezvitt kilikiai
örménymészárlások aláásták az ifjútörök vezetés és az örmények — különösen
az ÖFSZ - közti bizalmat. A második nyitott kérdés, mely a szövetséges EHB
és OFSZ közé ékelődött, az összetett örmény reformok kérdése volt, és legfőképp
az oszmán keleti provinciákat érintő területi kérdések. Az ÖFSZ hiányolta a
török partner szükséges támogatását."" Hogy mindezek ellenére az ÖFSZ mégis
kitartott az EHB-val kötött politikai szövetség mellett, az a plurális és decent¬
ralizált állam azon eszményképének volt köszönhető, mellyel az Oszmán Biro¬
dalom — minden erőszakos támadás és reform-elodázás dacára — kecsegtetett,
és amellyel szemben aligha merült fel más, valós alternatív megoldás. Még akkor
is, amikor már megkezdődtek a deportálások, és amikor Isztambulban örmény
*° Ennek a petíciónak a kivonatai megtalálhatók itt: Sasouni, Garo (1969): Kiurd azkayin
sharjoumnere yev Hay-Krdagan haraperoutiunnere, Beirut, 130-137. 0.
7 Vö. pl. Roupen: Hay Heghapokhagani me Hishadagnere. 5. kétet, 41-45. 0.; Zartarian,
Roupen (1908): „Iravounki baykar.” Jamanag, 1908.11.13./26.
## Kaligian, Dikran Mesrob (2011): Armenian Organization and Ideology under Ottoman
Rule, 1908-1914, New Brunswick / London, 53-65. 0., passim; Astourian, Stephan H. (2011):
The Silence of the Land: Agrarian Relations, Ethnicity, and Power. In Suny, Ronald Gri¬
gor; Gécek, Fatma Miige; Naimark, Norman M. (szerk.): 4 Question of Genocide. Arment¬
ans and Turks at the End of the Ottoman Empire, Oxford, 55-81. o.