Oldal 182 [182]
OCR
7. Kapaszkodás a végsőkig + 181 tatták az oszmán kormányhoz." A kormány alig tett lépéseket annak érdekében, hogy a keleti provinciákban élő örmények életét és tulajdonát megvédje, ráadásul az örmények által oly nagyon várt reformígéreteket folyton elodázták és felhigították; nem csoda, hogy mindezek csalódást és bizalmatlanságot keltettek. Veszélyeztetett helyzetükért az örmények ugyanakkor nem a kormányzati politikát okolták, hanem épp ellenkezőleg, a központi állam végrehajtói hatalmának a hiányosságát látták ebben, melyet a reformfolyamat volt hivatott orvosolni. Az oszmán reformfolyamat tehát reményt ébresztett arra, hogy az oszmán állam szervezeti egységén belül — mely komolyan veszi a meghirdetett reformokat és az oszmanizmus eszmei közösségét, vagyis minden oszmán egységét, azok egyenrangú sokszínűségében - az örmény nemzet is képes lesz arra, hogy szétszórtan ugyan, de az oszmán egység szerves részeként megvalósítsa önmagát.17 A fenti körülmények ismeretében értelmezhető az ÖFSZ szövetsége az ifjútörök Egység és Haladás Bizottságával (EHB). Ugyan az örmény forradalmárok fenntartás nélkül támogatták az ifjútörök forradalmat, nem sokkal az alkotmány visszaállítása után reményeik meginogtak: az 1909 tavaszán véghezvitt kilikiai örménymészárlások aláásták az ifjútörök vezetés és az örmények — különösen az ÖFSZ - közti bizalmat. A második nyitott kérdés, mely a szövetséges EHB és OFSZ közé ékelődött, az összetett örmény reformok kérdése volt, és legfőképp az oszmán keleti provinciákat érintő területi kérdések. Az ÖFSZ hiányolta a török partner szükséges támogatását."" Hogy mindezek ellenére az ÖFSZ mégis kitartott az EHB-val kötött politikai szövetség mellett, az a plurális és decentralizált állam azon eszményképének volt köszönhető, mellyel az Oszmán Birodalom — minden erőszakos támadás és reform-elodázás dacára — kecsegtetett, és amellyel szemben aligha merült fel más, valós alternatív megoldás. Még akkor is, amikor már megkezdődtek a deportálások, és amikor Isztambulban örmény *° Ennek a petíciónak a kivonatai megtalálhatók itt: Sasouni, Garo (1969): Kiurd azkayin sharjoumnere yev Hay-Krdagan haraperoutiunnere, Beirut, 130-137. 0. 7 Vö. pl. Roupen: Hay Heghapokhagani me Hishadagnere. 5. kétet, 41-45. 0.; Zartarian, Roupen (1908): „Iravounki baykar.” Jamanag, 1908.11.13./26. ## Kaligian, Dikran Mesrob (2011): Armenian Organization and Ideology under Ottoman Rule, 1908-1914, New Brunswick / London, 53-65. 0., passim; Astourian, Stephan H. (2011): The Silence of the Land: Agrarian Relations, Ethnicity, and Power. In Suny, Ronald Grigor; Gécek, Fatma Miige; Naimark, Norman M. (szerk.): 4 Question of Genocide. Armentans and Turks at the End of the Ottoman Empire, Oxford, 55-81. o.
