Oldal 181 [181]
OCR
180 " ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN janak politikai megoldást saját maguk számára, és a leendő nemzetük megvalósítására is. Hasonlóan nagy reményeket fűztek a tanzimatnak (átszervezés) nevezett reformfolyamathoz. Alig akadt az oszmán állami berendezkedésnek és az oszmán társadalomnak olyan része, melyet ne érintett volna a tanzimat, ráadásul az Oszmán Birodalomban élő nem-muszlimok helyzetén is alapvetően változtatni akart. A reformkorszak alatt egyre inkább megnyíltak az oszmán közigazgatás kapui a nem-muszlimok előtt, ezzel együtt az újonnan létrehozott helyi és regionális képviseleti szerveknek (községi és tartományi tanácsoknak) a kapui is. Az 1856-os második nagy reformhatározattal kilátásba helyezték a muszlimok és a nemmuszlimok közötti teljes egyenlőséget. Csakhogy a határozat megvalósítása vontatottan haladt, ellentmondásos — és ennek megfelelően elégtelen — volt." A modernizáló reformok kezdetével — melyek célja a központi állami kontroll megerősítése és kiterjesztése volt — eleinte rosszabbodott az örmények helyzete: az 1840-es években szétverték Kelet-A natólia kurd fejedelemségeit, az 1850-es évek óta muszlim bevándorlókat és egykori nomádokat telepítettek be. A mélyreható újításokkal társadalmi aránytalanságok és bizonytalanságok jártak, továbbá Oroszország ellen többször is hadba léptek, minek következtében feldúlták az örmény provinciákat — e konkrét események mellett ott volt még az egyre nagyobb méreteket öltő mindennapos erőszak, melynek az örmények fokozottan ki voltak téve. Az Oszmán Birodalmon belüli örmény élet így tehát veszélyeztetettség és reménység közötti, feszültségekkel teli határmezsgyén mozgott." Az örmények évtizedek óta petíciókkal igyekeztek megszüntetni azt a kiszolgáltatottságot, melyet a számtalan és igen gyakran szankció nélkül maradó erőszakos támadás eredményezett számukra. Ezeket a petíciókat az egyházi szervezeteken keresztül a patriarchátusban gyűjtötték össze, ahonnan aztán eljut#4 Davison, Roderic H.: “Tanzimat”. In: Encyclopaedia of Islam. Második kiadás. http:// dx.doi.org/10.1163/1573-3912_islam_COM_1174; Reinkowski, Maurus (2005): Die Dinge der Ordnung. Eine vergleichende Untersuchung über die osmanische Reformpolitik im 19. Jahrhundert, München; Findley, Carter Vaughn (1982): The Acid Test of Ottomanism. The Acceptance of Non-Muslims in the Late Ottoman Bureaucracy. In Braude, Benjamin; Lewis, Bernard (szerk.): Christians and Jews in the Ottoman Empire, New York / London, 1. kötet, 339-368. o. #5 Ld. fent, 3. fejezet.
